Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről
az 1867-es fotó alapján készült, de az arc itt „kissé megnyúlt és még idősebbnek látszik", „ősz fejével fáradt, gondterhes kifejezést árul el".51 Az 1932-es Ernst-kiállításon, a Nemzeti Múzeumban szerepelt még egy festmény, mely alatt Székely Bertalan neve állt, Soltészné szerint tévesen, mert bár Székely Bertalan valóban szerette volna megfesteni Aranyt, ő elutasította a kérést. Emellett sem az ecsetkezelés, sem a „lapos háttér", sem a modor nem Székelyre vall. A kép szintén az 1867-es fotó alapján készült.52 Az 1880-as évektől született művek közül csupán megemlítjük Szontágh Diegó két festményét. Az egyik 1884-es keltezésű, Lehr Albert kérésére keletkezett, és a Petőfi-ház tulajdonába került. Gyulai Pál igen élethűnek találta. A képen Arany a Tetemre-hívás kéziratát tartja a kezében.53 A másik festményre az 1890-es években Gyulai Pál adott megbízást, és az Akadémia főtitkári szobájában látható. Soltészné leírása szerint térdkép, bal keze könyvállványon pihen, jobb kezével székre támaszkodik. Említésre méltó ezen időszakból még Biczó Géza műve 1896-ból. A kép a botos-kalapos fotót követi, és Szalay Gizella tulajdonában volt. Végül közismertsége folytán érdemes foglalkozni Éder Gyula nagyszalontai portréjával. A szalontai új, 1906-ban megnyitott városházában Arany arcképét Bocskai István fejedelem képe mellé szerették volna kifüggeszteni, s a munkára Benczúr Gyulát kérték fel, ő azonban tanítványára, Éder Gyulára bízta a feladatot azzal az ígérettel, hogy a folyamatokat felügyelni fogja. A kép 1907-re készült el, Barabás 1884-es alkotásának megidézésével, de az azon lévő öltözék és háttér jelentős módosításával. Arany alakján a fehér mellény és fekete csokornyakkendő megmaradt, de a festő fekete, körgalléros pelerint terített rá, és széles karimájú, szürke kalapot adott csípőre tett bal kezébe, olyan formát, mint amilyen a nagyszalontai Arany-emlékszobában látható. Csizma helyett cipő van rajta. Jobb kezében könyvet tart, könyökével egy sziklára vagy faomladékra támaszkodik, a háttérben pedig a Csonka-torony látható. Az egész jelenet egy magaslaton („szalontai hegy" tetején) van, a háttér felett fa lombja húzódik. Arany alakja vándort sejtet, aki éppen útra kel, úton van, van célba érkezett, hiszen a kép ikonográfiája a magaslat mitológiai, Helikon- vagy Parnasszus-értelmezését is megengedi. Dánielisz úgy látja, a kép híven tükrözi „az egykori kisebbik nótáriust", aki „innen indult a költői halhatatlanság felé" 54 Az egyetlen szobor, mint ismeretes, melyhez Arany modellt ült, Izsó Miklós 1862-es műve volt, mely ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, de gipszmásolatban a Magyar Tudományos Akadémia épületében is látható. Arany László úgy tájékoztat, hogy a mintázás lakásukban történt, és több hétig eltartott. A mintafelvétel nyomán készült el előbb gipszből, majd 1873-75-ben erdélyi, szárhegyi márványból Arany mellszobra, mely 1876-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került.55 Az öltözék zsinóros, álló gallérú atilla, rojtos nyakkendővel, kihajtott 51 Soltészné 1935, 57-58., ld. bővebben Szabó-Majoros 1992, 155. 52 Soltészné 1935, 58. 53 Soltészné 1935, 59. 54 Dánielisz Endre: Három Arany-portré, i. m., 82. 55 Arany 1888, 530. Ld. még Szabó-Majoros 1992,127. 14
