Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

ezúttal álló helyzetben ábrázolta Aranyt, kezébe Ilosvai Toldijának lőcsei kiadását adta, jobb kezében ceruza és papír látható, vagyis alakját azon ikonográfiái elemekkel látta el, melyeket Arany, ha talán a nyilvánosság előtt kimondatlanul is, az első változatról hiányolt. A háttérben most valóban ott van a könyvszekrény, az asztalon toll és tintatartó. Öltözéke ugyanaz, mint 1856-ban, de az atilla be van gombolva, a mellény nem látszik. A fehér ing és a fekete csokornyakkendő megmaradt. A képet az Akadémiában függesztették ki, erről az 1883. évi nagygyűlés döntött.40

Barabás képeiből több későbbi portré ágazott le. Soltészné Szilárd Kató regisztrálja például Arany tanítványának, Szojtka Emilnek a portréját, melyet az 1848-i képmás alapján készített, s melyet Arany saját aláírásával is ellátott.41 Ugyancsak ő említi Petz Henrik 1858-as munkáját, valamint Éder Gyula későbbi, 1907-es festményét, melyet Szalonta város megbízásából készített Barabás 1856-os olajképe alapján 42

Az 1860-as éveket követően egy bizonytalan datálású és néhány bizonytalan szerzőségű festményre kell még kitérni, nem annyira művészi értékük, mint inkább hatásuk és utóéletük miatt. Horovitz Lipót festményének leírásaiban igen sok eltérés tapasztalható. A kassai születésű, Párizsban és Bécsben működő festő az 1863-as családi fotó alapján festette meg Aranyt, a dátum azonban bizonytalan. Vende Ernő szerint Horovitz 1865-ben készítette a képet43, a Magyar Zsidó Lexikon szerint a keletkezés dátuma 188744, s Wagner István ismét más dátumot közöl: szerinte Horovitz 1877-ben festette a képet, és az is az ő adata, hogy az életnagyságú mellkép Voinovich Gézáné (Arany Lászlóné) tulajdonában volt.45

Magának a festménynek a hollétéről nincs adat, a portrét csak különféle metszetek, reprodukciók alapján lehet ismerni. Az utóbbiak szerint a képen Arany, akárcsak a fotón, dolmányban, fehér ingben és mellényben van, hosszan lelógó, magyarosan kötött, de nem rojtos nyakkendővel. Haja előrefésült, választék nélkül, bajusza rövidebbre van vágva, mint az 1850-es évek képein. Vende Ernő leírása szerint „hű vonásai a mélyen gondolkodó, a múltba merengő nagy epikust találóan állítják elénk". Wagner István ellenben úgy látja, hogy „a fényképhez hasonlóan gondterhelt, fájdalmas arc itt még idősebb és megnyúltabb".

Akárcsak a Barabás-metszetek, ez a portré is gyakran megjelent a későbbi évtizedekben, és számos átdolgozás alapjául szolgált. Az Arany János hátrahagyott iratai és levelezése című, Ráth-féle kiadás második kötete elején például a festményről

40 Bővebben ld. Szabó-Majoros 1992, 164.

41 A képet első ízben Benkó Imre közölte műve elején: Arany János tanársága Nagy-Kőrösön, Nagy- Kőrös, 1897. Benkó a nevet „Szojka" alakban írja, és a kép keletkezését 1857-re teszi.

42 Soltészné 1935, 55.

43 A magyar irodalomtörténet képekben. Összeállította és magyarázó szöveggel ellátta Vende Ernő. Átnézte Beöthy Zsolt, II. rész, Budapest. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása, 1905, 31.

44 Magyar Zsidó Lexikon, szerk. Újvári Péter, 1929, 379.

45 Wagner 1967, 792.

12