Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

kének betegsége miatt, nem írta meg a költeményt.34 Márciusban a kép még mindig a műkiállításon van, de Arany meg sem nézte: „Én persze nem láttam készen; nem tudom, mit csinált azóta neki" - írja Ercsey Sándornak 1857. március 12-én.35

A bekeretezett festmény 1857 áprilisában érkezett Szalontára, és előbb Rozványékhoz került, majd június 1-jén leplezték le a városháza tanácstermében. Ercsey Sándor írja, hogy az ünnepélyen bált rendeztek, a képet megkoszorúzták és kifüggesztették, mindenféle szónoklat és szavalat nélkül, mert Szalontáról alkalmasint kifogytak „a Demosthenesek".36 1 885-ben a városházáról az Aranyemlékszobába vitték, 1889-ben pedig az Arany-emlékmúzeumban helyezték el az alkotást. Azért kellett zártabb helyre menteni, mert egy fanatikus képromboló megsértette a festményt, és Barabás csak nehezen tudta helyrehozni.

A képpel nemcsak Barabás volt megelégedve (ezt igazolja, hogy a műtárlatra vitte), hanem azok is, akik a képet megtekintették. Jókai „Kakas Márton" alakjában tudósít róla, és a megszólalásig hasonlónak mondja Aranyhoz,37 de Ercsey Sándor is úgy véli, „annyira élethü, hogy mi »adjon isten jó napot« mondtunk neki".38

Aranyban azonban a kép elkészülte után megmaradtak a kételyek, a saját képmás gondolatához nehezen tudott hozzászokni. A kép kifüggesztését egyfelől kultikus cselekedetnek látta, másfelől úgy érezte, mintha az a saját fizikai valójának helyébe lépett volna, mintha személyes szalontai életterét foglalta volna el. Abban az évben mindenesetre nem akart Szalontára utazni és szembesülni saját utánzatával, attól tartott, hogy óhatatlanul az összehasonlítás áldozatává válik:

„Örvendek hogy az arczkép história nem történt nagyobb lármával, bár ennyi is elég zajos. Valahogy oly formán érzem magam, mikor erről hallok vagy olvasok, mintha már nem is volnék én, én; mintha mindez halálom után történnék. Van benne valami halottias. Szinte félek, ha majd Szalontára megyek, hogy fog bámulni és lesni az ifjabb nemzedék, mint valamely - múmiát. S e tekintetben örvendek, hogy Szalontárói a »Demosthenesek kifogytak«, mert nem szeretném ha lármát ütnének velem, ha szónoklatokat toastokat &c. kellene hallgatnom s azokra felelgetnem."39

A második Barabás-festmény 1857-ben keletkezett. Soltészné Szilárd Kató említi, hogy az 1856-os olajképnek Barabás egy évvel később, valószínűleg megrendelésre, a művész elkészítette a másolatát, mely a kéztartásban valamelyest különbözik az eredetitől. A kép a tanulmány írása idején, 1935-ben az Ernst- gyűjteményben volt.

A harmadik Barabás-mű 1884-es keltezésű. Arany János halála után ugyanis Barabás újabb másolatot készített az 1856-os festményről, s a 115x118-as képen

34 Ercsey Sándor Arany Jánosnak, Szalonta, 1857. febr. 24. = Arany János Összes Művei XVII, Levelezés 3. (1857-1861), s. a. r. Korompay H. János, Universitas Kiadó, Budapest, 2004 (a továbbiakban AJÖM XVII), 27.

35 AJÖM XVII, 39.

36 Ercsey Sándor Arany Jánosnak, 1857. ápr. 27., AJÖM XVII, 56. és 1857. jún. 26., AJÖM XVII, 73.

37 Idézi Szvoboda Dománszky Gabriella: A kép ünnepe..., i. m., 311.

38 Ercsey Sándor Arany Jánosnak, 1857. ápr. 27., AJÖM XVII, 56.

39 Arany János Ercsey Sándornak, 1857. júl. 1., AJÖM XVII, 75.

11