Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

„Az arckép-históriában az az örvendetes, hogy a jó példa mindig hat és meglehet más városok is felbuzdulnak, hogy elhunyt vagy élő jeleseikért lendítsenek valamit. Aztán meg -ha a dolog nyilvánosság elé kerül - mindenesetre szép oldalról tünteti fel Szalontát...”31

Október elején már túl is van a találkozáson, négy napot ült Barabás műtermében a képhez, sőt már az első eredményt is láthatta, mert így kommentálja Ercsey Sándornak:

„A kép azt hiszem, jó lesz: de félek, hogy kissé vörösebbnek fogják találni, mint a minőnek engem rendesen ismernek. Barabás nem oka, - mert én Pesten, a sok lótás-futástól többnyire oly vörös vagyok, mint a rák, úgyhogy azon tökmag szinű pesti urak nem győznek bámulni eléggé, hogy mily egészséges falusi kinézésem van. Itthon, ha a szobában ülök, bizony sápadt legény vagyok én rendesen. Ezt a hibát lelhetik benne, egyebet nem gondolnám. A kép térdig - de ülő helyzetben van - Barabás hihetőleg kímélni akart, hogy ne álljak annyit, aztán meg az a katonai állás illik hősi személyhez, de magam forma tollrágó embernek jobb ülni. Jobb kézről Íróasztal, könyvekkel, háttérben szinte kis könyvtár lesz látható - de ebből akkor még semmi sem volt."32

A levélrészletből jól érzékelhető, hogy Aranynak fontosak az ikonográfiái elemek, s hogy önmagát egyértelműen költői identitásában, annak attribútumaival együtt szeretné viszontlátni, az ülő vagy álló helyzetnek pedig mintha rangjelző jelentést, jelentőséget tulajdonítana: szavaiból és aláhúzott kifejezéséből arra következtetni, mintha az ülő póz visszavenne, s a magánemberi vagy hivatalnoki státus felé hajlítaná a képi reprezentációt. Felerősödik a gyanú, ha összeolvassuk e levélrészletet más nyilatkozataival. Ugyanebben a levélben például azt üzeni Mezey főbírónak, hogy a lapoknak nem ő adta ki a hírt, azok a szóbeszédből tájékozódtak, ráadásul rosszul, mert azt hitték, a szalontaiak a nótáriusi érdemeiért akarták őt megfestetni.

Az elkészült képen végül Arany valóban ülő helyzetben látható, jobb keze egy asztalkán nyugszik, melyen papírok, kéziratok hevernek rendetlenül, mintha éppen csak egy pillanatra fordult volna el munkájától, a bal keze behajtott ujjakkal a térdére támaszkodik. Szvoboda Dománszky Gabriella szerint ez „energikus, tettrekész személyiséget sejtet. Pillantása eleven, fiatalos, az arc dísze az óriási, selymes bajusz. "33 A háttérbe nem került könyvtár, bordó bársonylepel húzódik az alak mögött. Arany öltözete fekete, de nem zsinóros atilla, kigombolva, kabát módra kihajtott bársonygallérral, fehér mellény, ugyancsak kihajtóval és kétsoros gombbal, fehér ing csokornyakkendővel. Bajusza hasonló, mint az 1848-as portrén, hegyesre fésülve, haja azonban kevésbé hullámos, rendezettebben fésült, mint az 1856-os metszeten.

Az elkészült alkotást Nagyszalontán 1857. február 7-én akarták leleplezni Tompa Mihály költeményének kíséretében, azonban a terv meghiúsult, mert Barabás a Pesti Műegylet tárlatán is kiállította a képet, másrészt Tompa, gyerme31 Kovács Jánosnak, 1856. szept. 7., AJÖM XVI, 759-760.

32 Arany János Ercsey Sándornak, 1856. okt. 3., AJÖM XVI, 765.

33 Szvoboda Dománszky Gabriella: Barabás Miklós, i. m.

10