Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 1. szám - Péter Márta: panácea; teremtve; (hideg); a késnek éle; kezében; átmozdulások (versek)

tudatlan énesülve (ha

még tudjuk

ezt akarni)

várni és

szárnyalni

nélküle

lenni vakon, s

tán ébredni

kormos szárnnyal

szemnyitással

sűrűben, sötétben

nedvektől ázva

testtel alázva

pillangószárnnyal

várva is

zuhanva egybe

végtelenbe

ahol vagyunk

tudatlan,

énesülve,

hisz'

benne

vagyunk

magunkra

zárva

(hideg)

hideg falakon jár a hang, kitölti hidegjét, szobát mint fagyott fátyol siklik üvegszélen és messzivé magasul az alvajáró, és befelé hallgatok, míg tart bennem áriája a télkabátban, ahogy opera szól meleget csinálni