Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma
ságának, világostorozó költői-művészi magatartása fájdalmas vereségének megélése és kimondása egyben a művészi tudatosság artikulálása is, amiért - úgy tűnik - az életmű végén elnyeri jutalmát: a „szent eszelős miközben ostorozza a földi poklot, artikulálatlan kinyilatkoztatásai az égben meghallgatásra találnak", és az „utolsókból lesznek az elsők" erkölcsével vállalja a torz prófétaságot. Nem véletlen, hogy most már az Úrral perel, és ez a Yorick „már nem azonos a monológok Yorick-maszkjával".2 Inkább a Carmen és a Pügmalión versbeli alkotójával, Jóséval és Pügmaliónnal rokon, olyan maszk, mint amilyet a Tél Alsósztregován című vers Baka-Madácha ölt magára, amely által autotextuális mítosz teremtődik, érzékeltetve, hogy amiért ennek a költészetnek minden figurája harcol, a teljesség elérése lehetetlen, hiszen maszkok tevődnek egymásra, amelyeknek szerepjátéka is csak más maszkok nyelvlétén keresztül szólaltatható meg. A létezés, a költészet értelme, Isten és halál, a halálon túli sem hozzáférhető, hiszen a nyelvnek kiszolgáltatott, ugyanakkor uralmából adódóan a nyelv az egyetlen közeg, amelyben Yorick feltámadhat, és a létre vonatkozó felismeréseit újraartikulálhatja, tiltakozhat a halál rettenete ellen, a költészet mint egyetlen lehetséges létmód mellett érvelhet, hogy aztán megfogalmazhassa végleges búcsúját. Yorick tehát a nemlétből tér vissza, egy másik szférából szól, amelynek csillagai felsejdítik a metafora börtönkontextusát, bekapcsolva a költői képbe az angyal motívumát is:3 „A csillagok igen a csillagok / Az angyalok rangjelzései ott / Vannak hová felvarrta őket a / Mennyei káplár-hierarchia / De én Uram bakád én hol vagyok". Yorick „az égbe jutott, s neve átíródott megteremtője nevébe, amely egyúttal köznévként, a »káplárhierarchia« legalsó tagjának - baka - megnevezéseként is szolgál".4 A „csillagok" mellett a „baka"-kép elhelyezése is m egidézi József Attila poétikáját. Ez a megidézés Pilinszky János Újra József Attila című versén keresztül történik úgy, hogy Baka versében az önmagát bakaként metaforizáló Yorick saját magának tulajdonít olyan értéket, mint Pilinszky versének lírai énje József Attilának.5 Yorick szólama blaszfémikus, és a „Jó jó tudom sohase voltam angyal" sor látszólagos palinódikussága sem Istentől való félelmet, hanem dacot jelent.6 Szembenállásával költői-emberi öntudatát hangsúlyozza. A második szakasztól állandósul blaszfémikus-vulgáris versbeszéde, hogy rámutasson, a világban tapasztalható értékválságért az Úr a felelős, és nem riad vissza az istenkáromlástól sem: „Körömpiszoknyi földünk s e piszokba / Amely fölött körmöd lerágott holdja t Fénylik vetünk és aratunk is rögtön". A harmadik szakasz az özönvíztörténetek mitikus motívumait értelmezi át, a világban tapasztalható rend felbomlásáért felelős Úrral a megvetéssel és szorgalommal válaszoló ember tisztaságát állítja szembe: „Mert mint mi rád úgy köpnél rá a földre / Meg is tetted már Vízözön-alakban / (...) I De mégis mindig volt egy Ararát / S nem csókolgattuk zsarnokunk farát". Mivel azonban az Úr közönye nem von maga után büntetést, Yorick kívül helyezi magát az istenes világkép etikáján, tehát a megváltódás lehetőségén is, és annak a drámai felismerésének ad hangot, hogy az égi világ az erkölcstelen viszonyokon alapuló földi világ mintájára működik, amelyben isteni és sátáni nem válik szét: „Itt isten az kinek bár púp a hátán / Koalíciós partnere a Sátán". Az ötödik szakaszban ezért Yorick, az öntudatos költő blaszfémikus szólama a sátáni karaktereket magán viselő Isten ellenében artikulálódik: „a fekete lyuk / A segglikad hová minden bejut / S ki nem holott a funkciója 2 Szőke Katalin: Yorick Pokla, 68-69. 3 Vö. Szigeti Lajos Sándor: (Deformáció és (de)mitologizáció, 83. 4 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 166. Szerepjáték és metaforikus versbeszéd alakulása szempontjából lényeges az is, hogy miként textualizálódik Yorick maszkjába a kisbetűs „baka" köznév révén megidézett tulajdonnév, Baka István családneve. 5 Vö. Szigeti Lajos Sándor: (Deformáció és (de)mitologizáció, 83. 6 Vö. i. m. 84. 82
