Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma

nem / Ez voltaképp". Majd elbúcsúzik Istenétől („Isten hát véled Istenem”), kifejezve azt is, hogy ő költőként eleget tett feladatának, de az Úr nem, hiszen Yorickot az Urat vádoló monológja ellenére ugyanaz az égi-földi világ veszi körül, amely eddig: „Helsingőr úgy lebeg a semmiben / Ahogy Noé kasztrált hímtagja éppen / (Nem megható e bibliai képem?)". A zárójeles kiszólás, a Yorick-maszk önreflexiója a metaforikus verseszmény végét ironizálja. Baka-Yorick leendő nemléte is jelölheti ezt a véget (önirónia), vagy az, hogy nincs, aki befogadja (vers)beszédét (irónia). Baka-Yorick ezért a(z önreflexióért és ezáltal a(z) (ön)reflexió által helyezkedik kívül a szerepén.7 Levetkőzve zárójeleit, a befejezésben a költői öntudat önmagának szóló ajándéka, a tiszta önmeghatározás fogalmazódik meg, ami az individuum fontosságának hangsúlyozása mellett az én megsokszorozódását is kifejezi: „S ha minden varjú azt károgja voltál / Azt felelem nyugodtan félig holtati / Igazatok van udvaroncok voltam / De nem ti én támadok fel újra." Yoricknak a szerepjátszásába vetett hite a költői öntudat önironikus tiltakozása a nemlét ellen. Az öntudat ugyanis az egyetlen, amelyhez nem férhet hozzá a gonosz világ, és amit az individuumnak utolsó pillanatig védelmeznie kell.8

A Yorick panaszdalában is az öntudatos költő szólal meg villoni trágár kifejezésekkel, fizikai szenvedésére („Megvallattak hogy vérzett már a seggem"), majd a börtönlétre panaszkodva, ami kozmikus bezártságként metaforizálódik (mint József Attila költészetében): „S lecsuktak és egy vigaszom lehet / Bennem az erkölcsi törvény s felettem / (Ha láthatnám) a csillagos egek". Hiába a szoborrá merevített Hamlet, Yorick azt érzékeli, a Hamlet szobra által megállított kor és az ősök által képviselt értékrend elismerésének szóló szoborállítás magasztos mozzanata ellentétben van a hősi eszmények nélküli jelennel. Yorick arra is rámutat, hogy ezt a gesztust, a hagyományhoz való viszonyulásnak ezt a módját átírhatja a kultúraszemlélet későbbi megváltozása, a múltban értékesnek vélt személyiségeknek, történéseknek a tisztánlátás erkölcse nevében történő utólagos átértelmezése. A deheroizálás gesztusa egyszerre származik a svédektől, a dánoktól és Yoricktól, csak más magyarázatokkal. Utóbbi tudásának és tisztánlátásának az eredménye, hogy felfedi a világ visszásságait. Rájön, semmi sem változott, ez a világ kísértetiesen hasonlít a Yorick monológjaiból ismert Hamlet halála utáni világhoz: „Más e világ nem oly heroikus / Sőt azt írják legjobb ügynökének / Tartotta őt soká Claudius". Nem csoda, hogy ennek a tudásnak a birtokában Yorick nem találja helyét a számára cellaként működő világban, amelyben nincs helye a szabad véleménynyilvánításnak, a szókimondásnak. A bolond, a költő szerepe lejárt: „Yorick Yorick te nem tanulsz a jóból / S lebegni látod mézben az epét". Yorickot újabb szerepben látná szívesen az új világ, azt várja el, hogy költőként a hagyományt torz formában, a mutatványosság szintjén közvetítse, de ez a szerep elfogadhatatlan az igényes bolond, a szakmáját komolyan vevő művész számára: „Humor frissítené a szép regét de / Émelyítőn becukrozott a nép / Tud dánul még s inkább töri a svédet / S nem érdekli csak a cigánykerék". Tudja ugyanis, hogy ez a világ veszélyes, mert nem, vagy nemcsak a testet öli meg, hanem a lelket is: „s tudom nem a testem / Világ-cellámban lelkem rothad él." Ezzel magyarázható, hogy nem talál otthonra a nyelvben, meglehet, nem is ezzel a szándékkal tért vissza, hanem azért, hogy bejelentse: identitása, költőszerepe a nyelveken túli nyelvben sem lelhet otthonra. Ahogyan nem talál egymásra Yorick és Hamlet, Yorick és a svéd7 Szigeti Lajos Sándor a Yorick-maszktól mint költőszereptől elválaszthatatlannak tartja egy tapasztalati értelemben vett „szerzői én" meglétét (vö. i. m. 87.). Szerintem annak a szerepnek a hangjaként fogható fel a zárójeles közbevetés, aki a címben színpadra hívja Yorickot, és azt mondja: Yorick visszatér. Szerzői/rendezői szerep, amelynek a helyét a szövegen belül a Yorick-szerep jelöli ki.

8 Vö. Szőke Katalin: Yorick Pokla, 69. Az öntudatnak Baka István költészetében betöltött szerepéről 1. Fried István: Baka István hetvenkcdő katonája, 78.

83