Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma
Borsodi L. László Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma1 Szerepillúzió és szereptelenítés (Yorick visszatér) A Yorick monológjai című ciklust záró két utolsó költemény, a Yorick arsch poeticája és Yorick alkonya a szerep(lét) ellehetetlenülésével kapcsolatos felismerést követő számve- tésjellegű költemények, az ars poetica típusú versek travesztiái, amelyekben Baka István a blaszfémiáig elmegy a küldetéses költő hagyományos figurájának elidegenítésében. Yorick harsány és trágár beszédével („Anus-arcú időkben írom én t s eresztem szélnek arsch poeticámat", „keblem kiholt csupán egy árva fing / szárnyal belőlem kéményről a gólya" stb.) az álintellektust, a finomkodó látszatértelmiségi magatartást, az álirodalmiságot gúnyolja ki. Alantas beszédmódját az ellenzékiségből fakadó felháborodás, a kényszer, a peremre szorítottság léthelyzete magyarázza, aki az értékvesztés ellen úgy tiltakozik, hogy költőként ragaszkodik a kimondás szabadságához: „nem tagadom meg égi lényegem l s nem keverem össze szarral a vért". (Yorick arsch poeticája) S bár idegen, kiszolgáltatott és megalázott, bár világa lefokozott, mégis ő, a bolondnak tekintett művész az, aki a Yorick alkonya című vers tanúsága szerint őrzi a múlt emlékét, a kultúrát, amit ha nem értenek („kihez is szólhatnék [(...)] / magyarázzák az adóívek svéd terminológiáját"), így is szerepe felszámolódásához vezet. Megelégelve „a sok-sok svéd finomkodás", a költőszerep kiüresedéséről hírt adó versben így jut el Yorick a végső bizonyosságig: „ez nem a te világod már Yorick mondom magamban". Úgy tűnik, Yorick világbíráló szerepe fájdalmas vereségének és a művészi tudatosság felmutatásának megaláztatásokkal járó tapasztalata után Baka István poétikája végérvényesen felmondja a Yorick-maszkkal metaforizálódó-ironizált, anakronisztikusnak láttatott közösségi költőszerepet. Yorick azonban néhány ciklus múlva, a Tájkép fohásszal című költői testamentum végén - a teljes költői életmű összegzésében - újra színre lép. A Yorick visszatér című ciklus két kérdést vet fel: miért tér vissza Yorick, és ez hogyan lehetséges? A Yorick monológjai című ciklus végén Yorick közösségi költőszerepe ellehetetlenül, mert nem értik, de a nyelvi mutatványaiban kiolvasható tiltakozás hiábavaló1 A tanulmány Baka István Tájkép fohásszal (Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996) című gyűjteményes kötete mint a szerzői kanonizációs gesztus révén az életművet lezártnak és véglegesnek felmutató, újrarendezett költői testamentum recepcióesztétikai alapú interpretációjának, a szerző kiadás előtt álló, Baka István poétikáját értelmező monográfiájának egy részlete. 81
