Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 12. szám - Szabó Gábor: Bevezetés egy családregénybe: identitás alkotása (Nádas Péter: Világló részletek)

södnek. Az emlékező-elbeszélő tulajdonképpen saját karakteranalízisét is ennek szellemében végzi: „az ember egyszerre sokféle hagyomány konvenciójából van összerakva, még akkor is sokféléből, ha választ közöttük, vagy születése helyének és idejének szociális viszonyrendszerével választásra kényszerítették." (VR/I. 374.).

A család különböző tagjainak eltérő társadalmi státusa - országgyűlési képviselő, jogász, hírlapíró, kommunista értelmiségi, középosztálybeli kispolgárok - így alkalmat nyújt változatos társadalmi rétegek szokás- és ízlésvilágának, kulturális beágyazódásainak, nyelvi készletének, öltözködési és táplálkozási sajátosságainak részletgazdag bemutatására. A különböző karakterekhez kapcsolódó szokásrendeket, vagy azok egy elemét az elbeszélő kiemeli, eltávolítja hordozójától, mintegy tünetként kezelve, távolságtartó figyelemmel veszi szemügyre a jelenség mechanizmusát, mintázatát és viszonyát az adott kulturális mező szerkezetéhez. így kerül bemutatásra többek között a gasztronómia, a műszaki tudományok, a mezőgazdaság, az építészet, a textilművészet, a hírlapírás, a divat, a háztartási alkalmazottak munkája, a politika stb. stb. Ezek együtteséből áll össze az elmúlt mintegy másfél évszázad történelme a Világló részletek lapjain, mégpedig nem (csak) a nagy, sorsfordító események sorozatának históriájaként, hanem a mindennapi élet közegét rejtő finomszerkezet rezdüléseiből formálódva. Kézenfekvőnek látszik a memoár történelemkoncepciójával kapcsolatban az Annales- kör említése, én emellett Hajnal István munkásságának előzményjellegére hívnám fel a figyelmet. Hajnal már a 30-as években írott munkáiban amellett érvel, hogy a történelmi-kulturális fejlődés dinamizmusát a társadalomszervezés és a kommunikáció egymást átszövő története adja. E többelemű, nem célelvű változássor kapcsán vezeti be a mindezt mozgató „aprómunka" és a (tradícióval szembeállított) „szokásszerűség" fogalmait. Nádas regényének heterogén, egymás mellett élő, egyszerre egymásba fonódó és elkülönülő társadalmi-kulturális rétegeinek lenyűgözően információgazdag bemutatása azt mutatja meg - Hajnal szellemében -, hogy a „szokásszerűségen" nyugvó, receptív, nem eseményszerű változások miképp módosítják elsőként magát a közeget, az emberek egymáshoz való viszonyát, az érintkezésüket lehetővé tevő eszközöket és módokat, melyek aztán kijelölik az egyes ember helyét is a társadalmi térben, történeti szituációban. A Világló részletek történelmi panorámája azt próbálja megérteni, hogyan lesz a külső világ belsővé, s miképp teremti meg a külső világot a belső: hogyan működik az átjárás a társadalmi valóság és a szubjektum között.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a műben megmutatkozó társadalomtörténeti szemlélet demonstratív célja pusztán múltunk egy igen tágas szeletének aprólékos kutatómunkán alapuló leírása lenne. Ami Nádas elbeszélőjét izgatja, az nem más, mint azoknak az elhallgatásoknak, elfojtásoknak a szövevénye, amelyeket a kultúrába történő betagozódás folyamata ír a szubjektumba, és amelyek a társadalmi mechanizmusok rendjébe visszaépülve e mechanizmusok működésének részbeni mozgatóivá válnak. Azokat a feldolgozatlan (feldolgozhatatlan) nem verbális lenyomatokat akarja láthatóvá tenni, amelyek az egyén és a kultúra közt áramló csereáttétek során képtelenek valamiféle szimbolikus, megnyugtató formában a felszínen rögzülni. A hallgatás, a félrenézés, a hazugságok pszichés torzításainak én- és valóságformáló hatása, a felszín és a mögöttes rétegek közötti átjárhatóság, egyáltalán, a kultúra analízise Nádas írásművészetének eddig is kiemelt témája volt. Mindennek érzékletes kitapintása ezúttal is a memoár talán elsődleges (ismeret)filozófiai ambíciója, sikere pedig természetesen a mű esztétikai tétje: „Mindent, de mindent megfogok írni, amit az emberek elhallgatnak egymás elől." (VR/I. 522.)

A nagy történelmi elhallgatások, elfojtások - elsősorban az ostrom, a megszállás és a kommunista mozgalom traumái - Nádas regényében színlelések és hazugságok nyelv- használatunkba is beszüremkedő soraként láttatják kollektív és személyes sorsunkat.

117