Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Szabó Gábor: Bevezetés egy családregénybe: identitás alkotása (Nádas Péter: Világló részletek)
Szabó Gábor Bevezetés egy családregénybe: identitás alkotása (Nádas Péter: Világló részletek) „Nem fekszik-e sok élő és halott velünk együtt az ágyban, velünk isznak a poharunkból és velünk hajolnak le, ha lehajtunk. (Hofmannsthal) Azt hiszem, a Világló részletek recepciójában gyakorta fog megkerülhetetlen kérdésként felmerülni - talán külön ezt taglaló tanulmányok formájában is - a memoár azon sajátossága, ahogyan a mű a szépirodalmi beszédmód határait szétfeszítve a legkülönbözőbb diszciplínákat vonja megszólalásának illetékességi körébe. Nem csupán arról van szó, hogy nagy elődeihez - Musilhoz, Thomas Mannhoz vagy Prousthoz hasonlóan - Nádas regénye esszéisztikus betéteket magába építve térképezné föl és elemezné a kulturális mező erővonalait, hanem arról, hogy a Világló részletek részben a történettudomány, a szociálpszichológia, a mentalitástörténet, a politikai filozófia vagy a pszichoanalízis módszereit, nyelvhasználatát, vizsgálati metodikáját felhasználva végzi el a maga roppant történelmi és énanalízisét. A regényforma Nádas számára mindig a társadalmi és a személyes önismeret egymástól elválaszthatatlan mechanizmusainak esztétikai keretezésű feltárását jelentette, ebben a két vaskos kötetből összeálló memoárban azonban - éppen az önéletrajz műfajiságából adódóan - az analízis elsődleges tárggyá és módszerré válik, a múlt megismerésének, illetőleg ebből fakadóan a jelen lehetséges rögzítésének programjává. A memoár, az esszé és a szépirodalom határterületein mozgó, hibrid szövegek a magyar irodalomban viszonylag kevéssé elterjedtek. A Világló részletek elődeihez ebben a tekintetben talán György Péter Apám helyettje sorolható, Déry Ítélet nincse (erről lesz még szó), vagy akár Lengyel Péter Cseréptörése, sőt még távolabbról Vas István életrajzi regényei is. Mindegyik esetben olyan intellektuális fejlődéstörténetekről van szó, amelyekben az „én" kereséstörténete a történelmi múlt tabuinak, elhallgatásainak feltárási kísérletével, analízisével és gazdag adatolásával párosul. A szorosan vett önéletrajz, tehát az elbeszélő személyes életére vonatkozó emlékek az 1944 és 1956 közti időszakot ölelik fel: az 1944-ben kétéves elbeszélő első emléknyomának részletes leírásától, amely bombatalálatot kapott házuk összeomlásának átéléséről tudósít, a forradalomig, melynek történetfilozófiai elemzése kapcsán Nádas a társadalmi változásokkal, berendezkedésekkel kapcsolatos szkepszisét elemzi. E két időpont tehát - aligha véletlen - (a fizikai) összeomlástól (az ideológiai) összeomlásig foglalja keretek közé az elbeszélő gyerekkorát, ám ahogy a memoár nyelve is átlépi a szépirodalmi beszédmód határait, úgy ezek az időhatárok is csupán kiindulási pontot jelentenek számára. Ennek oka abban keresendő, hogy a Világló részletek középpontjában álló személyiségkoncepció A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-0007 azonosítószámú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország Költségvetése társfinanszírozásában valósul meg. 115
