Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
koncepciója, szerepe, esetleg nagyobb szerepet kap-e a magyar zenetanárok továbbképzése az eddigieknél?- Az infrastruktúra fejlesztése, a hely bővítése és egy új épület hozzácsatolása a kolostorépülethez a helyszűke miatt nélkülözhetetlen. És a helyszűke nemcsak azt jelenti, hogy nincs hol aludnia a hallgatónak, vagy nincs hol gyakorolnia, hanem valóban szeretnénk új programokat behozni. Az új programok között nagyon fontos szerepet szánunk a továbbképzéseknek. Eddig is nagyon sok továbbképzést tartottunk magyar ének-zene tanároknak, illetve folyamatosan tartunk az elmúlt négy évben. Párhuzamosan négy továbbképző programot működtetünk, csak nem tudtuk ezt Kecskeméten bonyolítani, kénytelenek voltunk a fővárosban megszervezni, mert egyszerűen itt már nem volt hely. De ha lesznek új termek, ha lesz egy új épület, akkor szállást és megfelelő körülményeket tudunk teremteni az oktatáshoz, és ez kétségkívül még több új embert tud idevonzani.- Milyen érv szólt amellett, hogy partneri kapcsolatba léptek a kecskeméti református iskolával?- Fontos feladatnak tartom, hogy továbbra is meghatározó szerepünk legyen a magyar zenepedagógia továbbfejlesztésében. Ezért indítottuk el négy évvel ezelőtt az úgynevezett mintaiskola-programot Vígh Andrea rektorasszony kezdeményezésére és támogatásával, amely Budapesten a Városmajor utcai Kós Károly Iskolában és Városmajori Gimnáziumban működik, illetve most már második éve partnerintézményünk a kecskeméti református iskola, ahol saját tanáraink tanítanak, ahol a hallgatóink rendszeresen hospitálnak, gyakorlati tanítást végeznek. Ez a két intézmény olyan műhellyé vált, ahol nemcsak külföldi zenetanárokat fogadunk, hanem nagyon sok magyar kollégát is. A budapesti városmajori iskolákba rendszeresen fogadunk tanári munkaközösségeket, egyéni látogatókat, akikkel konzultálunk is, sőt a továbbképzéseink résztvevőinek bemutatjuk az ott folyó munkát. Ez a két mintaiskola olyan kísérleti projekt, ahol új zenepedagógiai, zenetanítási technikákat próbálunk ki. Emellett olyan kísérleti programot és erre épülő kutatást végzünk a Magyar Tudományos Akadémiával közösen, amely arról szól, hogy hogyan tudjuk az ének-zenei módszertani ismereteket, tapasztalatokat úgy gazdagítani, hogy az a magyar ének-zene oktatás javára váljon. És nemcsak az ének-zenei iskolákban, hanem a normál tantervű iskolákban is. Nagyon fontosak ezek a változások, mert ezzel a munkával tudunk hatást gyakorolni az iskolai ének-zene oktatás mindennapjaira. Mert nem vitatható, hogy szükség van módszertani megújításra, különösen, ha a módszert tágabb értelemben vesszük, nemcsak kifejezetten tanítási technikát értünk alatta, hanem a tanári attitűdöt, a gyerekekről való gondolkodást és a pedagógiai szemlélet egészét is ideértjük. Nagyon mások a gyerekek, nagyon más az a kulturális környezet, ahol ma egy gyerek felnő, és az iskolának az a feladata, hogy az értékeket úgy közvetítse feléjük, hogy tekintettel van a gyerekek világára is. A sajátosan 21. századi világukra és a korábbiaktól eltérő alkalmazkodóképességükre.- Mindaz, amit mond, jelenti-e azt, hogy például hozzá kell nyúlni azokhoz a hatvanas-hetvenes években elkészült tankönyvekhez, amelyek kiváló szakemberek kiváló munkái voltak? Elképzelhető, hogy ez a kifejezetten kodályi instrukciókra épülő tankönyvcsalád is változzon?- Ez bonyolult dolog. Azt tudjuk, hogy az első tankönyvsorozat, a Kodály Zoltán- Adám Jenő-féle első énekeskönyv-sorozat valóban elmélyült, közös munkából született. Kodály tanár úrnak tehát közvetlen ráhatása volt arra, hogy ez a könyvsorozat hogyan alakult. Ugyanakkor minden későbbi tankönyv, bár figyelembe vette az Ádám Jenő által kidolgozott módszer alapvetéseit, mégis bizonyos területeken már újabb szemléletet követett. Ha ki kellene emelnem néhány jellemzőt, akkor biztos hangsúlyoznám azt, hogy manapság az ének-zene tankönyvekben egészségesebb arányban szerepel a népzenei és a 92
