Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
műzenei anyag. Vagy például a műzene tanítása során az úgynevezett stílusszemlélet lett a meghatározó, amire nem találunk példát a Kodály-Adám-könyvekben. Vagy a zenehallgatás, ami szintén egy új dolog. Kodály tanár úr nem tartotta fontosnak az ének-zene órai zenehallgatást, de ma már nagyon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Sok szempontból nagyon máshol tartunk, mint ahol a negyvenes-ötvenes években tartott az ének-zene tanítás. És ez nagyon fontos változás.- Akár a tanszékének, akár az intézetnek van-e befolyása arra, hogy ez a folyamat hogyan alakul?- Sajnos nem eléggé, bár igyekszünk. Ezért is nagyon fontos, hogy most a tudományos akadémiával közösen készítünk egy programot. Úgy gondolom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia részvétele a szakmódszertani fejlesztésben garancia lehet arra, hogy olyan új gondolatok kerülnek népszerűsítésre, amelyek valóban tudományos módszerekkel igazolják a bennük foglalt módszertani gondolkodás helyességét. Jó lenne persze, és szeretnénk is, hogyha az intézetben tanító kollégák közül mind többen tudnának részt venni oktatásfejlesztési programokban. Sokszor érezzük azt, hogy az állami bürokrácia és az oktatásfejlesztéssel foglalkozó bürokrácia nem mindig folytat párbeszédet a szakmával. Az iskolákban kiváló munkát végző tanárokat nem mindig vonják be eléggé az oktatásfejlesztési munkába. Remélem, ez változik majd, mert nagyon fontosnak érzem a folyamatos párbeszédet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azt gondolom: mi mindent tudunk. De mindenről van véleményünk, és nagyon sok hasznosítható gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk, én is, a kollégáim is, akik nemcsak az intézetben tanítanak, hanem iskolákban is, terepen is dolgoznak. Ezeket a véleményeket jó lenne úgy megosztani, hogy annak hatása legyen a tantervekre, az alaptantervre és a kerettantervre egyaránt.- A hazai zenepedagógia egészét tekintve volt a közelmúltban egy eléggé mély hullámvölgy. Úgy tűnik, elkezdődött a kilábalás. Említette, hogy a református iskolában találtak partnert ehhez a programhoz. Mi volt az iskolaválasztás alapja? Szempont volt például, hogy az adott iskolában aktuálisan két kiváló énektanár működik? Mennyire személyiségfüggő vagy tanárfüggő ez a folyamat? Vagy mennyire az a kulcskérdés, hogy olyan pedagógusok sorozatát kell képezni vagy tovább képezni, akik harcolnak a tárgyuk státusáért és fontosságáért, sokszor akár ellenszélben is?- Minden, ami az iskolában történik, tanárfüggő. Azok az iskolák működnek jól, ahol jók a tanárok. Egy jó tanár akkor tudja a munkáját valóban a legmagasabb szinten végezni, ha támogató környezet van körötte. Olyan iskolavezetés, olyan gondolkodás, amely megerősíti őt abban, hogy a munkája fontos. Igenis énekeljenek a gyerekek minél többet, teremtsünk lehetőségeket nekik erre, segítsük az énektanárok munkáját, és ismerjük el, ha jól dolgoznak. Legyen az iskola közös ügye egy-egy zenei produkció létrejötte! Ha van egy jó tanár, és egy olyan iskolába kerül, ahol nem kap támogatást a munkájához, akkor elveszett. Támogató környezet nélkül nem lehet eredményeket elérni. A kecskeméti református iskolában támogató iskolavezetésre, jó szellemű partnerre leltünk. Azért is fontos nekünk a református iskola, mert a mi hallgatóink, akik ide jönnek a Kodály Intézetbe tanulni, mikor hazamennek, nem ének-zenei környezetbe mennek vissza dolgozni. Nekünk azt is meg kell mutatni, hogy hogyan lehet heti egy énekórában jó munkát végezni. És ezt az elmúlt évek során képesek voltunk bemutatni. Gyönyörű produkciók születnek! A mi tanáraink, Szirányi Borbála és Barabás Edina mellett ott vannak a református iskola kiváló szaktanárai, például a Jámbor házaspár, Emőke és Zsolt. Ok együtt dolgoznak, egy cél érdekében, és rengeteg támogatást kapnak az iskolavezetéstől.- A református iskolával kialakított kapcsolat azt jelenti, hogy kicsit lazább lesz a Kodály Iskolával fenntartott kapcsolat, vagy változatlanul úgy tekintetek rá, mint gyakorló intézményre? 93
