Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
- Az önök munkájában létfontosságú, hogy legyen folyamatosan egy kórus a kezük alatt? Ellenére az elképesztő mennyiségű egyéb feladatnak?- Nem létfontosságú, de nagyon jó. Valószínűleg kevesebb lennék, ha nem lenne kórusom. De ez a mostani egy nagyon szép időszak, és amíg lehet, ezt igyekszem is folytatni. Igyekszem jól csinálni, de tény, hogy sokszor nem könnyű összeegyeztetni a különféle beosztásaimból fakadó elfoglaltságaimat. Azon túl, hogy vezetem a Kodály Intézetet, nagyon sok olyan meghívásnak kell eleget tennem, ami szakmailag nagyon fontos, az intézet szempontjából fontos, vagy épp a saját szempontjaim szerint fontos, mert továbbra is szeretek kitekinteni az intézet falain jóval túlra. Szeretek utazni, szeretek új emberekkel, új együttesekkel találkozni, kipróbálni magam vendégkarnagyi vagy vendégtanári pozícióban. Általában ezek olyan jól sikerülnek, hogy mindig visszahívnak. Egyre több az a hely, ahova rendszeresen visszajárok, de azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nagyon jót tett a Kodály Intézetnek. Sok új hallgatót szereztünk ennek kapcsán az elmúlt években.- Okozott-e dilemmát, hogy az előadó-művészetet vagy a zenepedagógiát válassza? Kellett-e markáns döntést hoznia valamelyik javára?- Érdekesen alakult, mert úgy érzem, hogy eddigi életem során nemigen kellett döntenem, hanem inkább mindig megtaláltak a feladatok. Vagy megtaláltak az emberek, akiktől én tanulhattam. Azért kerülhettem be a Zeneakadémiára, mert Kiss Katalin akkor éppen itt élt Kecskeméten, a Kodály Gimnáziumban tanított engem. Azt is a sors ajándékának kell felfognom, hogy Erdei Péterhez kerültem a Zeneakadémián. Utána ismerősök javasolták, hogy menjek Kanadába tovább tanulni, ez is szerencsés ötletnek bizonyult. Aztán kapok egy telefont Kanadában, hogy jöjjek haza a Magyar Rádió Gyermekkórusához, utána megkeresnek, hogy jöjjek el a Kodály Intézet élére. Tényleg úgy érzem, hogy engem megtalálnak az emberek és megtalálnak a feladatok. Hála istennek! Remélem, ez még néhány évig így is marad!- Erdei Péternek változatlanul van egy szobája a Kodály Intézetben. Vajon koncepcionális vitáik vannak-e arról, hogy milyen irányban haladjon tovább az intézet, vagy ilyen súlyú ügyekről nem beszélgetnek?- Péterrel rendszeresen beszélünk az intézet ügyeiről és jövőjéről. Esetleg azt is gondolhatná, hogy Péter a mai napig érdemben befolyásolja mindazt, ami itt történik, de ez nincs így. Mindig elmondja a véleményét, de nem várja el, hogy az ő álláspontja érvényesüljön mindenekfelett. Én meg örömmel veszem, és mindig meghallgatom a véleményét. Nekem ez nagyon fontos kontroll, és egyben tükör. Kívánom mindenkinek, hogy legyenek ilyen emberek a környezetükben. Akik tükröt tartanak. Ahhoz, hogy ne csússzanak félre a dolgok, időnként fontos külső szemlélők véleményét megkérdezni. Az én esetemben sem csak Péter az egyedüli, akinek a véleményére nagyon sokat adok, hanem vannak mások is. Ugyanakkor Péter egy olyan kiváló művész és tanár, akinek helye van a Kodály Intézetben továbbra is, ráadásul ő azon néhány zeneakadémiai tanár egyike, akik úgynevezett kiemelt kategóriában vannak, és addig maradhatnak a Zeneakadémia állományában, ameddig csak szeretnék ezt. Erdei Péter Budapesten már nem tanít, de nagy örömünkre Kecskeméten még igen. Reméljük, ez még sokáig így marad, amíg ő bírja, és ameddig szeretné ezt a munkát folytatni.- Említette, hogy nem kevéssé a külföldi utaknak köszönhetően egyre nő a külföldi hallgatók érdeklődése a Kodály Intézet iránt. Most, hogy a Modern városok program keretében 4,2 milliárd forintot nyertek el fejlesztésre, tudják-e már pontosan, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett milyen tartalmi változások várhatók az intézet életében? Változik-e az intézmény 91
