Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
— Hová tartozik a magyar zenei és zenepedagógiai képzés és a magyar Zeneakadémia egy képzeletbeli rangsorban? A világ élén járunk, a tisztes középmezőnybe sorolnak minket, esetleg a sor végén kullogunk? Egyáltalán: van-e jogosultsága az ilyen kérdésfeltevésnek? Különös tekintettel arra, hogy ön aktuálisan ennek a Zeneakadémiának a professzora? — Furcsa lesz, amit mondok, számomra is csak a közelmúltban vált világossá, fogalmazódott meg. Bárhova megyünk el a nagyvilágban, bármely zeneakadémiára, mindenütt találunk kiválóságokat, mind a tanárok, mind a növendékek között. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az egyik zeneakadémián több nagyszerű muzsikus tanít vagy tanul, mint a másik zeneakadémián. Minden országban egyaránt vannak kiválóságok. Attól más a budapesti Zeneakadémia, hogy azok számára is képes magas szintű oktatást nyújtani, akikből nem lesznek pódiumművészek. Nem akarom azt mondani, hogy átlagos képességű zenészek, de lehet, hogy mégis ezt kell mondanom. Egy átlagos képességű muzsikus számára is olyan magas színvonalú zeneelméleti és zenepedagógiai képzést nyújt, amivel az átlagos képességű muzsikus is akár a kiválóságok közelébe küzdheti fel magát. És ez szerintem nagyon komoly fegyvertény, s egyben a magyar zeneoktatás lényege. És ha arra gondolunk, hogy van egy olyan iskolai hálózat, ami a kisgyermekkortól végigvezeti a fiatalokat a zeneakadémia utolsó évfolyamáig, mert biztosítva van a zeneiskolákon keresztül, hogy mindenki tanulhasson hangszert, és a hangszeres képzés mellé kapjon szolfézs- és zeneelmélet-oktatást. Utána a tehetségek bekerülhessenek egy konzervatóriumba, ahol felkészítik őket a képzés harmadik szintjére, az egyetemi-főiskolai szintre. És nemcsak a zeneakadémia van, hanem léteznek kiváló konzervatóriumok a nagy egyetemeken, ahol szintén egészen kiváló munka folyik. A mi országunkban nemcsak elitképzés folyik, hanem tehetséggondozás is, és aki ebbe a rendszerbe bekerül, az nem fog elkallódni. És ez olyan érték a magyar zenepedagógiában, ami nagyon sok helyen hiányzik. Sok olyan ország van, ahol akkor tud valaki zenét tanulni, ha meg tudja fizetni a magánórát, akkor kap magas színvonalú egyetemi-főiskolai képzést, ha meg tudja fizetni azokat a horribilis tandíjakat, amelyeket ma egy menő egyetem, egy Julliard School, egy Yale Egyetem, vagy a Royal Academy Of Music Londonban, elkér a képzéseiért. Az tehát, hogy mindez nálunk gyakorlatilag az állam által biztosított, nagy érték, és ebbe beleszületni, ezen az oktatási rendszeren végigmenni, kiváltságos helyzetet jelent.- Az akadémiát követően az Alberta Egyetemen, Kanadában folytatta a tanulmányait. A saját döntése volt? Vagy az előbb elhangzottak alapján talán joggal kérdezem: ez volt a megfizethető? Esetleg ösztöndíjat kapott az egyetemtől?- A kilencvenes évek elején egy magyar fiatalnak kijutni külföldre tanulmányi céllal, különösen tengeren túlra, nagy vállalkozás volt, kitartó szervezőmunka és nagyon tudatos építkezés végeredménye. Én mindig is szerettem volna elmenni Magyarországról. Azért, mert érdekelt a világ, érdekeltek az emberek, és érdekelt, hogy máshol hogyan művelik a mi szakmánkat. Semmiféle politikai indíttatás nem volt a döntésem mögött. Ráadásul a kilencvenes évek elején teljesen más társadalmi helyzetben találta magát egy fiatal, mint amiben felnőtt. Az érdeklődés a más kultúrák és országok iránt mindig is bennem volt. El akartam menni, megtapasztalni a világot. Úgy adódott, hogy voltak olyan ismerőseim, barátaim, akik felvetették az ötletet, hogy menjek Kanadába, az Alberta Egyetemre, én meg különösebb mérlegelés nélkül rábólintottam, elfogadtam a javaslatot. Azt pontosan tudtam, hogy el akarok menni az országból, de hogy igazából mi vár majd rám, azt nem tudhattam. Szerencsémre nagyon sok jó dolog várt rám. Például egy hatalmas egyetem, harmincezer hallgatóval, nagy könyvtárral, nagy zenei élettel, változatos kórusokkal és zenekarokkal, kamaraegyüttesekkel. Várt rám továbbá a katedrális kórusa és egy templomi orgonistaállás. Nagyon sok mindent vállaltam, 88
