Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
„Mindig megtaláltak a feladatok" Interjú Nemes László Norberttel Nemes László Norbert Kalocsán született, 1969-ben. A nyolcadik osztályt és a gimnáziumot Kecskeméten végezte a Kodály Iskola tanulójaként. Innen került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1992-ben kapott középiskolai énektanári, karvezetői diplomát. Egy évet Kecskeméten dolgozott volt iskolájában, valamint a Kodály Intézetben, utána négy évig Kanadában tanult az University of Alberta növendékeként, karvezetés szakon. Az 1995-ben megszerzett Master of Music in Choral Conducting fokozat mellé 1999-ben a Doctor of Music in Choral Conducting fokozatot is megszerezte. A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet vezetője 2008 szeptemberétől. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenepedagógiai Tanszékének vezetője. Zenepedagógusként és karnagyként Ausztráliától az Egyesült Államokig, négy kontinensen tanít rendszeresen, egyetemi mesterkurzusokat, előadásokat és szemináriumokat tart. 2012 óta a pekingi Central Conservatory of Music vendégprofesszora és zenepedagógiai konzulense, számos zenei szervezet tiszteletbeli tagja. 2005-ben a Magyar Rádió gyermekkórusának karnagyaként Bartók-Pásztory-díjat kapott. 2017-ben a Magyar Arany Érdemkereszt Polgári Tagozata kitüntetésben részesült.- Édesapja egészségügyben dolgozó gazdasági szakember volt kisgyermekkorában Kalocsán. Volt-e családi indíttatás abban, hogy muzsikus lett? — Nehéz megtalálnom a zenei ihletettség kezdőpontját, de az biztos, hogy én, az unokatestvéreim és a kortársaim olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a magyar zeneoktatás kiváló intézményeiben tanulhattunk. Ez annyit jelent, hogy egy vidéki kisváros iskolájának is volt zenei tagozata, a vidéki zeneiskolákban is kiváló tanárok tanítottak, úgyhogy a zeneközeli gyermekkor, és mert Kalocsáról beszélünk, a néptánc is nagyon meghatározó szerepet kapott az életemben. Az énekléssel és a néptánccal töltött boldog gyermekkor az én esetemben adott volt. A kalocsai zeneiskola, ahová jártam, valóban kiváló zenepedagógusokkal büszkélkedhetett, köztük Fuchs Ferenccel, aki számomra meghatározó ember volt Lakatos Györgyné Klári néni mellett, aki az iskolai kórusvezetőm volt. Nagyon sokat tanultam tőle a zenéről, de miközben tanultam, és az ismereteimet gyarapítottam, a zene iránti lelkesedés épp olyan fontos része volt ennek a képnek. Nemcsak a tudás, hanem a zenével való napi szintű együttlét, a zenei találkozások, a hangversenyek mind-mind megmaradtak az emlékezetemben. Kiváló művészek jártak akkor vidékre is koncertezni az Országos Filharmónia szervezésében. Ifjúsági bérlet, felnőtt bérlet, gyermekbérlet, esti bérlet, én természetesen mindegyiken ott voltam. Családilag vagy iskolai szervezésben persze a város határain túlra is eljutottunk. Ez végigkísérte a gyermekkoromat. Az ének-zenei iskola aztán meghatározó maradt a gimnáziumi időszak alatt is, hiszen még általános iskolás koromban Kecskemétre kerültünk a családdal. 86
