Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja
kíváncsi cselédekre. Szegény atya, magyarázatával épp az ellenkezőjét érte el annak, amit akart.- Pap lett volna?- Ha ráhagyom. Majd egy óráig tartott, mire Sztapárról az öreg lóval megérkeztek Doroszlóra. Haladásukat lassította, hogy az úton több, kukoricacsövekkel megrakott szekeret is beértek, melyeket sehogy sem sikerült kikerülniük. Egyik szekér kocsisa mélyen aludt a bakon, a hántásos kukoricacsöveket púposra pakolták a szekérderékon, a szürke halom mögött csupán a fekete kucsma hegye látszott, ahogy a kocsi ütemére meg-megbillent. Hangos kiáltásokkal sikerült felébreszteniük a derék embert, s meggyőzniük, hogy húzódjon le ökreivel az út szélére. Az esős október miatt rengeteg tengeri maradt még lábon, a közelgő fagyoktól tartva a birtokosok nem voltak restek éjszakánként is kijárni napszámosaikkal a határba, begyűjteni a termést. Aki pedig éjszaka kukoricát tör, az a hazafelé tartó szekéren alussza ki magát. A ló meg az ökör hazatalál magától is.- Ostoba parasztja! - kiabált rá Winter úr, mialatt a homokfutóval leelőzte az ökrös szekeret. - Otthon aludj, ne az úton! Tizenegy is elmúlt, mire beporoszkáltak a falu főutcájába. Elhajtottak a templom előtt, amikor Marcell jelezte, hogy megérkeztek. A templommal rézsút átel- lenben állt egy nagy, sárgára meszelt ház, három méter magas téglakerítéssel, németes, eifurtos kapuval. Fölötte a homlokzaton a ház építésének dátuma állt, 1854. Masszív, átláthatatlan, akár egy erőd. Marcell lekászálódott a kocsiról, s azon volt, hogy a hidegtől elgémberedett végtagjaiban mihamarabb újraindítsa a vérkeringést. Úgy tűnt, a faluban piaci nap van éppen, a kicsi téren, a templom melletti utcában néhány asztalsor mögött bő szoknyás asszonyok, hangos kofák árulták portékájukat.- Mielőtt visszaindulnánk - mondta neki Winter úr -, emlékeztessen rá, hogy vegyek egy kiló tepertőt! Állítólag itt készül a környéken a legfinomabb! Azt mondják, azért, mert amikor sütik a szalonnacsíkokat, az üstbe egy bögre tejet öntenek. Attól lesz olyan szép piros meg ropogós. Átballagtak az úton, és benyitottak a nagy, barna fakapun. Mielőtt beléptek volna a széles boltív alá, vad ugatás hangzott fel, és egy borjúnyi fehér kuvasz iramodott feléjük az udvar túlsó végéből. Winter úr berántotta a kaput, mire az eb a mancsaival belülről nekiugrott.- A rohadt fene vadját! Ez egy emberevő. Egy férfihang ripakodott rá a kutyára, mire az elhallgatott. Winter úr óvatosan újra megnyitotta a kaput.- Ki az? - kérdezte valaki. - Házalókat nem fogadunk!- Rendőrség! - kiáltották be szinte egyszerre mindketten.- Mi a... Középkorú, vállas, testes ember állt előttük a boltív alatt, és gyanakodva méregette őket. Fekete bagariacsizmát és barna báránybőr bekecset viselt. A hidegtől megcsípett széles, piros arcán apró, fekete szemek ültek. Halántéka már őszült ugyan, de feje tetején még koromfekete volt a haja. 25
