Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
RÓZA Miket beszél... a főszerepért mindketten magas gázsit kapunk. K. J. Nem akarok főszerepet játszani! Utálom Hamletet! RÓZA Ferdinándot adja a Cselszövés és szerelemből. Én leszek a szerelmese, Miller Lujza. K. J. Megint egy Kotzebue-vígjáték? RÓZA Szomorújáték Schiller Frigyestől. Parádés rollék és könnyes szcénák. A rendező biztos a sikerben. Jövőre Bécsben is föllépünk, aztán Wittembergában... K. J. Vegyük sorjában... duellálok Déryvel... jóvátételt követelek a cenzortól... végül nagy rollé a Cselszövés és szerelemben, Lujzával. Meghalnak a végén? RÓZA Mintha nem tudná, hogy meghalunk. Tucatszor eljátszottuk. K. J. Nem! Még nem játszottam el, hogy meghalok. RÓZA Ne kötekedjék, kedves, a kocsis türelmetlen. K. J. Nekem még dolgom van, este hétre tűzték ki a tárgyalást. RÓZA Este hétre az előadást tűzték ki. Siessünk, mert nem érünk oda. K. J. Fittyfenét! A mészárszék innen tíz perc gyalogszerrel. RÓZA Mit keresnénk a mészárszékben? K. J. Hát azt alakították át állandó színháznak Kecskeméten! Én javallottam a nemes Tanácsnak. Vagy elvetették, későbbi kedvező időkre halasztván az építkezést? Mikor köszöntenek végre miránk a kedvező idők? Mikor lesz méltó játszószín minden magyar városban?! RÓZA Ne zsörtölődjék - készülődjék! K. J. Eldanolhatjuk se pénz, se posztó, búcsúzik a színlaposztó. Vajon él-e még az öreg Bruckner, aki annyit fagyoskodott a Rondellában... RÓZA Régen eltemették. Na, most aztán szaporán, még a jelmezt is föl kell öltenie, az őrnagyi uniformist. K. J. Igen... át kell öltöznöm indulás előtt... száraz inget kérek... ez alaposan átnedvesedett. RÓZA Útközben elismételjük a nagyjelenetet, Lujza és Ferdinánd halálát... kézmozdulattal hívogatja Jöjjön... ez az élet itt nem magának való... K. J. Miért kísértesz, pokol angyala... vöröshajú, tüzesszemű?! Hátrahőköl, belekapaszkodik a szék karfájába Nem! A halált nem akarom! Elfelejtettem a szövegem... nem jutnak eszembe az utolsó mondatok... az utolsó szavak! Engedjék le a kárpitot! Szeme elé helyezi kifordított tenyerét Megvakít a rivaldafény! Fölpattan, a már eltűnt démonnal viaskodik Távozz! E pillanatban a vasalt, fehér inggel a kezében beszalad Sándor az ismét ülőhelyzetben lévő, lépteire felocsúdó bátyjához. SÁNDOR Téged aztán várhatlak untig-fáradtig. Behoztam a tiszta inget... vedd föl gyorsan, meg ne hűlj. Még mindig fáj a szíved? 42
