Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)

ILONKA Ne ostorozd már a múltakért, hiábavalón.

K. J. Hánytorgassa, igaza van. Én az úgynevezett tehetős pártfogók tapsoncának és nyaloncának alakítására alkalmatlan voltam, úgyszólván tehetségtelen. Én a Nemzeti Játszó Társaság tagjaként valójában a színházcsináló, a drámaíró szerepére vágytam, de az Isten, e földi előadások rendezője tévedésből más szerepet osztott rám, a városi hivatalnok, a köztiszteletben álló fiskális szerepét, s már nem tudok változtatni, ezt játszom saját ruhám jelmezében, a tulajdon arcom álarcában, míg el nem korhadnak alattam a deszkák.

ILONKA Csillapodj, fiam... kár fölizgatni magad...

K. J. Ez is szerep... hazug, hamis kitalálás, mint a többi! S a kecskeméti közönség, a város népe szerint élethűen alakítom. Az ám, nagy hasznát vehetni itt a színészi képességeknek! Meggyőzően adni egy tökkelütött, pénzsóvár főnök szervilis, lojális beosztottját. Kinek van kifogása? Hiba nélkül domborítom napra nap és évre év! Már tökéletesen azonosultam a karakterrel! Iszik Új betanulásra azonban nem vállalkozom, semmiféle megemelt gázsiért. A hűséges férj és gondos családapa szerepét visszaadom! Az meghaladja erőmet és képességemet! Egyiktől a másikhoz fordul Nem, mélyen tisztelt publikum, a szerepváltás elmarad. Közkívánatra tovább viszem a megszokott rollét, némi módosítással, szövegkiegészítéssel, hiszen leszek én itt még főfiskális, netán a város díszpolgára, kinek ércszobrot emelnek a róla elnevezett téren... kifelé tereli szüleit széles, hessentő karlejtéssel ...de most szünet jön, igen tisztelt nagyérdemű, a komédiást kéretik magára hagyni a következő szcénáig. Kifelé, ha mondom, egy időre a házamból...

Apja és anyja riadtan menekül hátul. K. J. visszajön, megint iszik egy keveset, keze fejével megtörli száját, leül a székbe, az asztalra könyököl. Mögötte megjelenik Molli, kibontott, hosszú hajjal, gombos rékliben, vállkendővel. Félhomály van, csak a hold világítja meg átszellemült arcukat. K. ]. remegő kézzel gyertyát gyújt.

K. J. vigyorogva Virágszálam és árvalányhajas bokrétám, ha jól értettem, azt kérdezted az előbb, miért nem vetődik évekig egyetlen kóbor színtársulat se ebbe a szabados királyi porfészekbe, a kurva Kecskemétre?

MOLLI Kíméljen a trágár kifejezésektől, édes úr.

K. J. Igyekszem... Teleírt papírlapok közt kotorászik Kérdésed, édes hölgy, amit roppant művészien úgy fogalmaznék, mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni, ez idő tájt még mindig jogos. Pár esztendeje engem is élénken foglalkoztatott, s ifjúi vérem gőzével fűtötten kerestem rá a választ. Meg is írtam szép sorjában a létező okokat. Fölemeli, majd visszaejti a papírlapokat Sötét van itt a felolvasáshoz... de én nagyjából papír nélkül is tudom... Fogja a gyertyát, s a lány mellé telepszik. Szájon csókolja, majd kigombolja a rékli felső gombját Először, tubicám, a teátrum hiánya, magyarán, hogy nincsenek színházak! Sokan úgy vélik, a magyar nem való alakoskodásra, csak a német, tehát a német színházat pártolják a derék magyar főurak. A második gombhoz ér Másodszor, angyalom, akadály a nemzeti dicsekedés. Mikor borzas őseink csak kürtszóval tudták kedvüket földeríteni, egész mulatságuk abból állott, hogy a vi38