Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
tézek számos tetteit énekelték. A hízelgő dalosok egy merészebb nyúlból oroszlánt, egy fürge törpéből óriást csináltak. Az írónak azóta is érdeke, ha dicsőséget akar, hogy nem jól megírt, hanem dicsekvéssel teljes hazai drámát alkosson. A harmadik gombot is kigombolja Harmadik akadály a kinyomtatás gondja. Oly nyomorult darabok kerülnek sajtó alá, hogy szegény papiros sírva panaszkodik, s még akkor is büszkébb lenne sorsával, ha egy bizonyos szolgálatban hasogatták volna össze. Köhög Érted, mire gondolok... MOLLI vihog Seggtörlőnek...? K. J. Pontosan! S újabb gombot keres MOLLI Már csak három gombom van... K. J. Szempont sem sokkal több... sőt, éppen annyi! Szinte hadarva, mialatt sietősen szétnyitja a gombokat Akadály a recenzió kezdetlegessége, vagyis megfelelő, hozzáértő műbírálat, továbbá a cenzúra korlátoltsága, vagyis hogy az elöljáróság adja meg az elfogadhatóság zsinórmértékét... no... itt egy zsinór... ezt szépen kibontjuk... MOLLI Nincs több...? K. J. ráborul, csókolja nyakát, vállát Nincs több! S ha van, elfelejtettem! Ki az ördögöt érdekel? Te érdekelsz! Gyönyörű vagy, két fehér, puha, illatos kalácsom a két hatalmas, jóízű mazsoláddal! A nő keble halmára szorítja fejét Gyere, add magad, szép titkos szeretőm... parázshúsú fehérszemély... de meg ne nyikkanj, mert elrökkentelek... Felrántja az alsószoknyát Játékszín... drámaírás... mihaszna foglalatosságok... MOLLI Csitt! Halkabban, főfiskális úr! K. J. Ezt többé ki ne ejtsd a forró szádon! Felkönyököl, egy pillanatig kijózanodva Az utolsó, legsúlyosabb akadályt említettem? MOLLI kéjes nyögéssel A cenzúra! K. J. visszahajol A cenzúra! A bécsi kamarilla átkozott cenzúrája. Huszonnégy éves siheder voltam a Bánk írásakor... tizennégy éve... és azóta egy büdös sort nem írtam, színpadra valót. MOLLI nem tudni, az aktusra vagy a férfi szavaira érti Ez bűn... édes úr... ez megbocsáthatatlan vétek... K. J. hullámzik a nő testén Ez a... teljesség!... én vagyok a tökéletes cenzor... örökre betiltottam magam... A gyertyalángot elfújja, de a színpad pár pillanat múltán kivilágosodik: bántóan éles nappali fényben a szoba. Sándor az asztalnál ül, s körmöl valamit egy füzetbe. Csapzott hajjal, kigombolt dolmánybaji, ziláltan betoppan K. J. Meglepődve veszi észre testvéröccsét. K. J. Nicsak, itthon vagy? SÁNDOR Fertály órája bezártam a műhelyt. 39
