Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
K. J. Ők igen, az lehet. Nekem nem szokásom, tudod, tükröm, tükröcském, én csöndesen mulatok, bánatosan. Iszik MOLLI Térjen az ágyasszobába, hátha reggelig kialussza, nehogy szégyent hozzon magára a hivatalában. Nem is értem, egy ilyen komoly ember... becsülésnek, szeretetnek örvend, a város dísze valósággal, de mihelyt poharat lát... K. J. Kancsót, bogárkám, s nem is üresen... MOLLI Nem ismer mértéket. Igazam van? Felkapja a poharat K. J. De ismerem magam! Tudom, nem a mérték számít, hanem az önmérséklet. Engem a városházán vagy az úriszéken még senki kapatosán nem látott. Igazam van? Felkászálódik, elveszi a lánytól a poharat, felhajtja az italt Erre válaszolj, virágszálam és bokrétám! MOLLI Érti a módját, csűrni-csavarni a szót. K. J. És nem botlik meg a nyelvem. Elkapná a lány derekát, de ő kipenderül és elszalad K. J. utána, két lépésre megbotlik, elesik MOLLI kacarászva Csak a lába akad össze, daliám! K. J. térdel Úgy megcsókolnálak...! MOLLI Nincs kedvem enyelegni egy férfival, aki nem ura önmagának. K. J. Nincs kedvem bizonygatni, mennyire ura vagyok önmagámnak. És ha véletlenül nem vagyok ura, akkor eljátszom, hogy az vagyok. Feláll, gálánsán Olyan meggyőzően, hogy mindenki elhiszi. Az is előfordul, hogy a részeget játszom. Most például honnan tudod, cserfes kis micsodám, hogy részeg vagyok-é, vagy józan? MOLLI egy kis megvetéssel Komédiás! K. J. könnyed meghajlással Műkedvelő színész! Delectans actor... de mondhatnám németül vagy franciául, hogy fitogtassam azt az átkozott műveltségemet. Révede- zőn A színész élettere pedig a színház... a színpad csodálatos világ, nem olyan savanyú és szürke, mint ami körülvesz. Közben Molli türelmét vesztve faképnél hagyja. Ott egyik este ha koldus vagy, másikon lehetsz király... Megjelenik Róza Ofélia jelmezében. Előbbre jön. RÓZA mint Ofélia Kegyelmes herceg, mint vagy te? K. J. mint Hamlet Alázatosan köszönöm, jól. Ofélia Kegyelmes uram, te nékem különbféle ajándékokat adtál, melyeket én emlékezetül tartottam, kérlek, vedd vissza most azokat. Hamlet Én nem emlékszem, hogy néked valamit adtam volna. Ofélia De igen, és tudod uram, hogy ajándékaid mellé oly édes szókat szóltál, hogy ezek miatt még becsesebbekké váltak. Minekutána ez a kedves szózat 6
