Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
Gajdó Agnes Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége) „Az irodalmat mindig létező emberek alkotják, akik élnek, mozognak, esznek-isznak, zöldségesnél és boltban vásárolnak, ébren vannak, vagy éppen alszanak, beszélgetnek, olvasnak és írnak" - olvasom Bíró-Balogh Tamás könyvének előszavában. S mélyen egyetértek ezzel a gondolattal. Hajdan, buzgó bölcsészhallgatóként, kezdő irodalmárként nemegyszer tapasztaltam ennek igazságát. Tamással több mint huszonöt éve találkoztam először, az egyetemi felvételi előkészítő táborból ismerjük egymást. Később néhányszor tartottunk együtt előadást, például a miskolci Országos Tudományos Diákköri Konferencián, s már akkor sem volt kérdés számomra, a kolléga úrból bizony előbb- utóbb elismert irodalomtörténész, filológus lesz. A teljes Karinthy-életmű a kisujjában volt, kapásból levezette Szathmári Sándor Kazohiniájának és az Utazás Faremidóba című regénynek közös momentumait, s órákig beszélt rajongva Kosztolányi zöld tintájáról. Tamás már akkor szinte megszállottan bújta az árverési katalógusokat s gyűjtötte a dedikált köteteket. Lehet, hogy sokan csodabogárnak tartották, de föl sem merült, hogy mindez múló hobbi lenne nála. Később beigazolódott, hogy nagyon is komoly az irodalom iránti rajongása, hiszen a mai napig szenvedélyesen keresi, kutatja az elődök által hagyott nyomokat. Egyetlen apró mosócédula sem kerüli el a figyelmét. Minden fontos lehet - vallja, amihez valaha egy-egy írónak, költőnek bármi köze volt. Ez a kitartó figyelem eredményezte filológiai-irodalomtörténeti tanulmányait, majd önálló köteteit is. Sajtó alá rendezte Kosztolányi Dezső Aranysárkányának ifjúsági változatát (2004), Schöpflin Aladár levelezését (2004), felfedezte és kiadta Nemes Nagy Ágnes Az öt fenyő című, addig ismeretlen regényét (2005). Az Álmodozók irkafirkája (2006) után három évvel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg a Tollvonások, melynek olvastán egyértelművé vált számomra, Bíró-Balogh irodalomszeretete nem öncélú, kutatásai nagyon is fontosak és előremutatók, s ha kíváncsisága, lelkesedése nem lankad, még nagyon sok felfedezésről, irodalomtörténeti érdekességről írhat. így lett. Legutóbb ingoványos talajon kereste a nyomokat, s a Kosztolányi- életrajzhoz járult hozzá izgalmas észrevételekkel, gondolatokkal (Mint aki a sínek közé esett, Equinter Kiadó, Budapest, 2014), majd az irodalom személyességéről igyekezett meggyőzni olvasóit. „Fönntartva persze azt, hogy egy alkotó esetében természetesen mégiscsak maga az alkotás a legfontosabb dokumentum, az azt körülvevő nyomokat sem érdemes lebecsülni: éppen mert a mindenkori mű körül születtek. Ha pedig nemcsak kultikus tárgyként viszonyulunk hozzájuk — pl. ha egy dedikációban nemcsak az író kezének érintését, hanem a pár sorban rejlő információt is meglátjuk -, és elfogadjuk, hogy vizsgálatunknak 118
