Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
diákoknak a „szocialista propagandamunkába" való bevonását ígérte, egyebek közt ezt írta: „Különben most már van az egyetemen egy pár fiatalabb ember, akik - ha izoláltan is - megpróbálták a propagandát, s ezeket most mint legöregebb szociáldemokrata magam köré gyűjtöm, s nekilátunk a munkának." Majd így folytatta: „Ezek közül Storfer Adolfot (I. Ferencz J. út 18.) bejelentem, mint aki már csatlakozott a szervezethez." (Idézi: Józsa- Mucsi 1986: 233.) Erről a szociáldemokrata propagandamunkáról nem sokat lehet tudni, de alighanem ennek részeként azonosítható Storfer 1906. nyári és őszi szerepvállalásának több eleme is. A helyi Előre című napilapban például, igaz névtelenül, legalább három, meglehetős vihart kavart cikket írt. (Mindhárom cikkét egyik hallgatótársával, Pártos Ervinnel írta.) Az első (ismertté vált) cikk az Előre 1906. június 16-i számában jelent meg, A pap bűne címmel, s A szamosújvári Jolbej eset alcímmel. A cikk a szamosújvári főgimnázium örmény katolikus hitoktatójának, Esztegár Gergelynek és nyolcadikos gimnáziumi tanítványának, a „szabadgondolkodó" Jolbej Miklósnak konfliktusáról adott hírt. Kettejük állandósuló vitái eredményeként Jolbej (18887-1915) megtagadta a gyónást a hitoktató előtt, az pedig, retorzióként, megakadályozta, hogy Jolbej érettségit tegyen. A diák panasszal élt, s e panasz során fény derült Esztegár bizonyos dolgaira. Az Előre cikke ennek kapcsán egyebek közt megírta, hogy Esztegár ,,[n]ői szoknyába öltözve dr. Mártonffy igazgatónál undok orgiákban vett részt. Természetellenes vágyainak kielégítését a rája bízott ártatlan gyerekemberek és más fiatal emberek körében keresi. Beteges perverzitásával nemzedékeket fertőz meg." A cikk meritumát a hitoktató diákjával szembeni önkényeskedéseinek leírása adja, de az idézett pár mondat érthetően botrányt kavart. Az esetről több fővárosi lap is hírt adott, a Népszava 1906. június 17-i száma például viszonylag részletesen referált róla, s idézte is az Előrét. Majd, mintegy zárófüggelékként megírta: „Késő éjjel táviratban értesítenek bennünket, hogy az »Előre« egyik-másik radikális hangú cikke miatt, de különösen Esztegár fajtalankodási üzelmeinek leleplezése miatt a kolozsvári polgármester az »Előre« kolportálását nem engedélyezte. Az új lap szokatlan radikalizmusa megfélemlítette a koalíciós hősöket és az ő befolyásuknak köszönhető a polgármester vakmerő fellépése. [...] Az »Előre« különben hétfői számában folytatni fogja a leleplezéseit a klerikális-koalíciós hajsza ellenére is." (Uo. 9.) így is lett. A kolozsvári lap június 18-án egyrészt visszatért a szamosújvári esetre (Kórházba! A beteg pap bűne), másrészt egy új ügyet is fölvetett. Az újabb, második „leleplezés" ugyancsak az Előre június 18-i számában jelent meg, Szélnek eresztett szemi- naristák címmel, A papszakácsné garázdálkodása főcím alatt. Ez a cikk a helyi, Apor-féle Szent József-szemináriumban elkövetett visszaéléseket leplezte le, s pro forma diákjóléti szempontokat érvényesített. Abból a tényből indult ki, hogy a szeminárium szegény, bentlakásos növendékeit idő előtt szélnek eresztették, hogy ne kelljen élelmezésükről, ellátásukról gondoskodni. A bírálat éle „a mindenható intézkedés jogát" „magához ragadó" papszakácsné ellen irányult: „Sovány, hosszúlére eresztett ételeket kapnak a jóétvágyú, amúgy is vékonypénzű csenevész diákok. Bezzeg püspöki koszton hízik a sok zsírtól csöpögő finom falaton nekigömbölyödött pap-szakácsné család." S a konyhapénz elfogyván, június 16-án utcára tették a diákokat. Az „ifjak tiltakozásul felírtak a Státus igazgató-tanácsához. Eredménye ennek az lett, hogy 16-án mindhatvanuknak kitették a szűrét, megszokott szobáikból is kizavarták. Utcára tették őket, élelem nélkül, pénz nélkül ép a legnagyobb diligencia idején. Hajléktalanul lézengenek szegények, holott a szobák nyáron amúgy is üresen maradnak." Ez a diákjóléti szempontok szerinti bírálat azonban retorikája révén erős intézménykritikai felhangot kapott, s klérusellenességbe ment át: „De mit bánja ezt a pap-pereputty? A fő: nem kell a duzzadó papzsákba nyúlni, a melyet a kiszipolyozott nép verejtékes munkája töltött meg. Mert a papzsák telhetetlen. Nagyon 63
