Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
nekkel látja el, de még esetlegességeiben is egy nagy történeti trend (vö. Erős 2016) jutott benne érvényre. S (2) tevékenysége több mozzanata „magyar" szempontból is közvetlenül fontos - egyebek közt az 1920-as évek elején az akkori legjobb magyar napilap, az emigráns Bécsi Magyar Újság kulturális rovatát szerkesztette. Meglehetősen speciális szerkezetű agy volt az övé, sok, nagyon különböző érzékenységi irány és kompetencia harmonikusan megfért benne. Teljesítménye pedig több, erősen különböző területen is jelentős. Illő lenne tehát idehaza is ismerni és számon tartani pályáját, életművét. Annál inkább is, mert indulása, mely a vele foglalkozó német és angol nyelvű szakirodalom számára is máig csaknem teljesen homályban marad, magyarországi indulás volt. S mint ilyen, a magyar gondolkodástörténet része - s egyáltalán nem utolsósorban: teljesítménye. Az alábbiakban ennek a jórészt homályban maradt pályakezdésnek a történetét igyekszem fölvázolni. 2 Storfer Adolf, valamennyi szakirodalmi adat szerint, 1888. január 11-én született Botoramban (régi magyar nevén: Botos). Botolani akkoriban Eszak-Moldva egyik kereskedelmi központja volt, erős gabonakereskedelemmel. (Korábbi neves szülöttei közül az 1850-ben született Mihai Eminescu költőt és az 1871-ben született, történészként és politikusként egyaránt számottevő Nicolae Iorgát szokás megemlíteni.) Lakossága (1900- ban kb. 32 ezer fő) zömmel román volt, de az 1% alatt mozgó zsidók, mint kereskedők, e kereskedelmi centrumban erős gazdasági pozícióval bírtak. Apja, Carl Storfer (vö. pl. Rothländer é. n.) is egyike volt az ottani zsidó kereskedőknek (állítólag fakereskedelemmel foglalkozott). Anyja, Krausz Lina egy chernowitzi bankárfamília lánya. (Chernowitz a Prut folyó partján épült, ma Ukrajnához tartozik, akkoriban osztrák, majd osztrák-magyar fennhatóság alá tartozott.) A Storfer család azonban, a jelek szerint, e román közegben is úgynevezett „magyar zsidóként" határozta meg önmagát, ami a magyar nyelv ismeretén és használatán túl a fiú iskoláztatásának alakulásában is megmutatkozott. Ez az opció az akkulturáció lehetséges irányai (román vagy magyar) közötti választásként jelentős. S ezzel, bár a család, így maga a fiú is, poliglott volt (a német és a magyar mellett, gyakorlati okokból, legalább románul is beszéltek), eldőlt Storfer Adolf kulturális perspektívaválasztása is. Magyar iskoláztatást kapott. Az osztrák, német és angol Storfer-irodalom (pl. Rothlander é. n.) egybe hangzóan úgy tudja, tanulmányait Storfer Kolozsváron végezte. Ezt visszhangozza Friedrich Melinda (2015: 319.) tanulmánya is: „Kolozsvárott járt gimnáziumba, ahol Kun Béla iskolatársa". E tanulmányok körül azonban sok a homály és a bizonytalanság. Már arra sincs konkrét adat, Botofaniból mikor költöztek át Kolozsvárra, s a fiú hol, melyik iskolában kezdte meg tanulmányait. Csak sejtés, hogy talán valamikor az 1890-es évek közepétől-végétől éltek Kolozsváron. Storfer azonban a máig méltán nagy hírű kolozsvári református kollégiumnak, amely iskolaként számba jöhetne, s amelyre Kun Béla iskolatársként való emlegetése utal, nem lett növendéke. Tanulmányait nem itt végezte. A szóba jöhető években (1897/1901) a nyomtatott értesítőkben neve nem szerepel a diákok közt. Az 1897/98. tanévtől viszont megtaláljuk nevét - a közeli Dés gimnáziumának értesítőiben. Dés (korábbi írásmód szerint: Deés) kisváros volt Kolozsvártól 57 km-re, északra. Etnikailag „vegyes" lakossága volt. (1910-ben kb. 8 ezer magyar, 3 ezer román, és pár száz német, s e szerkezetet még tovább tagolta a zsidók jelenléte, akiket viszont, a korban érvényes konvenciók szerint, nem etnikumként, hanem „csak" vallásfelekezetként tartottak számon.) A gimnázium I—VIII. osztályát Storfer e kisváros gimnáziumában végezte (Ért 1897/98: 73., 1898/99: 30., 1899/1900: 30., 1900/01: 38., 1901/02: 37., 1902/03: 59
