Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)

43., 1903/04: 57., 1904/05: 72.). Hogy őt, s nem egy esetleges névrokonát regisztrálják a dési gimnázium értesítői, azt mindjárt az elsős osztálynévsor „megjegyzés" rovatának rá vonatkozó adatai (születési időpont, vallás) is igazolják. Ez a kisvárosi, állami gimnázium fiatal, voltaképpen akkoriban szerveződött, még hagyományok nélküli középiskola volt, nagyon vegyes etnikai összetételű diáksággal (a magyarok mellett például sok román, és szép számú zsidó tanulója is volt). Elképzelhető, hogy a nem magyar környezetből érkező fiú éppen ezért, a könnyebb beilleszkedés végett járt a kisebb presztízsű, ám számára „ismerősebb" etnikai összetételű gimnáziumba. Ezt a föltevést erősíti, hogy a kitűnő képességű fiúnak éppen a „magatartás" jegye több éven át csak 2-es, azaz „jó" volt, ez beilleszkedési zavarra utal. Egyéb tárgyakból többnyire hozta az eredményeket, osztályzatai a jeles (1) és a jó (2) között mozogtak. A negyedik osztályban valami törés érhető tetten, három tárgyból is csak 3-as osztályzatot kapott, s egészében romlottak eredményei. Ez a törés némileg még az ötödikes eredményein is érzékelhető: több tárgyból (görög nyelv, történelem, torna, gyorsírás) is „csak" kettese volt, természetrajzból pedig - horribile dictu - hármasa. Hatodikban viszont már mindenből jelest kapott, hetedikben és nyolcadikban pedig a jelesek közt csak a görög nyelv és a torna képezett kivételt: ezekből csak „jó" lett. Az oktatás, mondhatnánk, értelemszerűen, „nemzeti szellemben" folyt. Az érettségi előtt, a 8. osztály „magyar nyelvi" írásbeli feladatai közt például ilyen címeket találunk: „Az Auróra hatása a nemzeti szellemre", vagy: „A XIX. század mely irodalmi és művelődési irányaiban nyilatkozik meg a magyar nemzeti szellem hódító ereje?" (Ért 1904/05: 51.) Storfer részt vett az önképzőkör munkájában is, amely akkor szerveződött meg. „A lefolyt [1904/05.] tanévben vált intézetünk a VIII. osztállyal teljessé", olvashatjuk erről az értesítőben, „s így az ifjúsági önképzőkör működése ez évben terjedt ki először a négy felső osztály növendékeire. Az ifjúság lelkes kezdeményezéséből igazgatói engedelemmel megindult kör immár az intézet szerves részévé vált s alapszabályainak jóváhagyása után (1377-1904. sz. főgimn. rend.) a »Czakó-önképzőkör« nevet használja." (Ért 1904/05: 51.) Storfer szerepet kapott a „tisztikarban", a bírálóbizottság öt tagja közül ő lett az egyik. Igen aktív volt, a legtöbb felolvasást ő tartotta, dolgozatai címei: Szilágyi és Hajmási históriájának jellemzése verstani szempontból, Pesszimizmus és természetimádás Czakó Zsigmond Leonéjában, A kurucvilág hangulata, Erdély a Rákóczy szabadságharcban (Ért 1904/05: 52.). Az ünnepélyeken is szerepelt: 1904. december 11-én a Rákóczi-ünnepségen felolvasással (Ért 1904/05: 53.), 1905. június 8-án a Czakó Zsigmond ünneplésével egybekötött záróünnepélyen pedig ő mondta az ünnepi beszédet (Ért 1904/05: 54.). „A jövő 1905-6. iskolai évre" kitűzött „pályakérdések" egyike is az ő nevéhez fűződött: „Storfer Adolf VIII. o. t. Descartes, Értekezése a módszerről c. művének ismertetésére 1 db 10 koronás aranyat adott." (Ért 1904/05: 54.) Az érettségi az 1905. május 16-20-án megtartott írásbelikkel kezdődött, majd június 21-én fejeződött be: mint a „legjobb jeles érett" 50 koronát kapott Ilosvay Lajos műegyetemi tanár jóvoltából (Ért 1904/05: 72-73.).

Storfer korán érő típus volt, ez magyarázza, hogy tanulmányait is még a szokásos életkor elérése előtt kezdte meg és folytatta le - amikor érettségizett, még alig múlt 17 éves. S, mélyen jellemző ez, a matúra után mindjárt saját folyóiratot is gründolt és szerkesztett. Az ehhez szükséges pénzt nyilván apja adta - ez, ha vagyonos a család, nem nagy dolog. De maga a lapalapítás ötlete és ambíciója annál inkább. Folyóirata Az Új Század címet kapta, s alcíme szerint „Szabadgondolkodó, társadalomtudományi havi szemle" volt. Szerkesztősége, amelyet Storfer nyilván egymaga alkotott, Kolozsváron volt, a lapot az „Újhelyi M. és társa" nyomda nyomta. „Megjelenik minden hó elején. Ára 6 kor." (Vö. MKsz 1906. Mell. 69.) A lapból pár szám jelent meg, még 1906 elejére is átnyúlt. Különösebb figyelmet nem keltett, de nyitányként, meg nem spórolható ujjgyakorlatként kétségkívül valóságos szerepet töltött be indulásában.

60