Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
A halottaknál is jobban féltek az emberek a szellemektől. Legjobban a boszorkányoktól. Egy férfit megvertek a boszorkák a betegágyában, a másik előtt kutyába, libába, lóba költöztek bele, egy harmadiknak az anyósa meg volt patkóivá! A Hármashalom ahun van, ott vótak a molnárok a szárazmalomba. Oszt écaka mindég dörömböltek. Hát oszt mán nem tudtak aludni. Majd egyszer oszt az egyik este elővették a szenteltvizes üveget: - Távozz! - Oszt körűszentelték a falakot. Segített-e az apage Satanas, nincs róla adatom. De a tengersok boszorkatörténettel szemben egyetlen angyaltörténetet sem találtam. A színészek azt mondják, a jónál izgalmasabb gonosz karaktert játszani. A máig élő hiedelmek között - Hullócsillagkor gondolni kell valamit, beteljesű; hogyha az asztal sarkán ül a jány, nem megyen férhö; ha leesett egy kisdarab kenyér a fődre, gyorsan felkaptuk, megtürügettiik, megcsókoltuk, mert az az Úrjézus teste - íme, egy átmenet a rosszból a jóba. Nagyon jó termés lett a mákbú. Majd anyám betakarította szépen, egy acskóba kötözte, elrakta. Igenám, csakhogy anyám nagyothallott. Nem hallotta meg, ha valaki begyütt az úcajtón. Vót egy nagyon jó, szívélyes barátnője, az belopakodott, oszt acskóstú elvitte a mákot. [...] Egyszer oszt mondja a barátnő: - Majd megtudjuk, ki lopta el a mákot. Letettek egy széket a kontrába, meggyútottak egy gyertyát, a széket lefelé támlájával, felfele lábával tették. Rátettek egy rostát, és akkor elkezdte mondani a barátnő: - Szent Péter, Szent Pál, fordítsd meg a rostát, mondd meg, ki vitte el a mákot! Varga Gazsi vitte el a mákot? De a rosta nem mozdút meg, hiába mondták négyszer-ötször. No, ez nem vált be. Telt-múlt az idő. Az anyám barátnője megbetegedett. Csak oszt kűdi az egyik jányát, hogy anyám menjen át, mer nem tud meghalni. Mondja oszt anyámnak: - Bocsáss meg, nem Varga Gazsi lopta el a mákot, én loptam el, de nem tudok addig meghalni, még meg nem bocsátói! Anyám oszt nagyon meg- dühödött. De nem haragudhatott a haldoklóra. Annyit mondott: - Hát... ha az Isten megbocsát, én is megbocsátok, a fene ett vóna meg... Elköszöntünk, reggelre meg is halt az asszony. * A kötet a jeles napok szokásaival és dalaival fejeződik be, Luca-naptól és karácsonytól (amikor az éjféli misén a Luca-székről meglátni, ki a boszorkány!), újéven és húsvéton át (jó jácintszagú vót a húsvét) pünkösdig, közben végig fontos névnapokkal, a sort András zárja és egy szerelemjóslás: Agy lába, háglak, Szent András, várlak, mondd meg nekem szépen, ki lesz az én férjem. Akkor akivel álmodott [a lány], az lett az ura. Úgy tudom, én Fekécs Pújával álmodtam, de nem az lett az uram, hanem Gubucz ]óska. A sok ünnep közül, amelynek egy életen át tanúja voltam, szeretném itt megemlíteni március 25-ét, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyt. Anyám a magvaváló szilvát, őszibarackot mindig úgy mondta: magbaváló. Ilyenkor ingerülten rászóltam: - Nem magbaváló, hanem magvaváló! - Riadtan nézett rám: - Endrődön így mondják. - Most ebben a kötetben azt olvasom, hogy a Boldogasszony szilvát, a beszterceit, a bódiszilvát, a ringlót és a magbaválót mind lehet egybe ótani! A magbaválót! Endrődön így mondják. Én meg nem hittem el. 12
