Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
5) A kézműipar, a kereskedelem és a közlekedés A virágzó falusi ipart, a változatos kereskedelmet és a nehezen meginduló közlekedést a maga erejéből teremtette meg az endrődi lakosság. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az endrődi iparosok mentalitását, ezt a szót választanám: büszkeség. Az ácsmester beleírta a nevét a nagygerendába, a kovácsok a kocsikba, a szódás a szódásüvegbe, a kötélgyártó a harangkötélbe - írja a bevezetőben Hornokné Németh Eszter. A mesterségek apáról fiúra szálltak, dinasztiák húzódtak végig az évszázadon; megnőtt az iparosok tekintélye. Az Ipartestület rendet tartott, épületébe nem lehetett piszkosan bemenni. Volt könyvtára, színjátszó köre, dalárdája, futballcsapata. Mintha Kassák Lajos álmai gyökereztek volna meg a faluban, sőt, az országban is, álmok egy művelt munkásságról. Az inasoknak ekkortájt három évig kellett tanulniuk a szakmát, az első évben az inas csak cselédeskedett. Akadt olyan, aki összesen tíz évig volt inas és segéd, utána lett önálló. Ebben a kötetben az iparosok elmondják, amit a mesterségről tudni kell, és amit más nem tudhat, csak ők. Kiválasztottam néhány mesterember mondatát; mind híradás egy korábbi világról, két háborúról, egy sosem volt békéről. Az asztalos Édesapám apja [...] épület- és bútorasztalos volt. Nagyon sok endrődi házon őcsinálta az ajtókat, ablakokat. Az ablakokra díszeket rakott, igen szép motívumokat. [...] Csíkokat, bajuszt, bimbót, állatot. Sok bölcsőt csinált, tulipános oldalút, a végit kicakkozta, gyönyörű volt. Édesapám is asztalos lett. Hatéves korában már sámlira állt, úgy kezdett el gyalulni. Asztalos is maradt egész életében. A bádogos Edényeket csináltunk, [meg] bádogteknőt, esőcsatornát, fürdőkádat. Már régen nem laktam a faluba, ötven év után egyszer hazamentem. Meglátott egy asszony, odajött, megcsókolt, és azt mondta, hogy még mindig jó a csatorna, amit csináltunk neki. Mindenes vótam. Asszony létemre én vettem a bádogot, én dógoztam a segédekkel, a vásárra is én hordtam az árut. Az uram elment katonának, a voronyezsi áttörésnél meg is halt, úgyhogy majdnem mindig egyedül vótam. [...] Kimentem a vásárba az árut eladni, egy nap szünet vót, akkor megfőztem, kimostam, másnap hajnalba mehettem megint. Hogy fájt az énnekem, olyan édes kislányom vót, de nem tudtam vele foglalkozni. A bognár Az endrődi bognárok messze földön híresek vótak a tulipántos kocsival. [...] Ennek a kocsinak szépnek is kellett lenni, meg erősnek is. Kis, könnyen szaladó kocsik vótak, de nyóc-tíz mázsát is rárakhattak. [A kocsi] sikkes vót, könnyűt mutatott, úgy nézett ki, hogy szállni is tud a levegőbe, de erős vót. Finom kimunkálása vót, arányos. Kőrisfábú csináták. [...] Olyan szép kocsikot nem csinátak sehun, mint itt! Meg olyan vasalást! Czikely kovács rózsákot is tett az ódalára. 13
