Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása

dítfel. A család, a falu ilyenkor felfigyel ezekre az öregekre; ráébrednek, hogy az öregember szava közkincs, akár egy régi kódex. * Az endrődi katolikus templom Mária Terézia-sárga (utóbb okkersárga) barokk épülete barátságosan világít az országút végén, nem kérdi, ki vagy. Közel van hozzá a Körös-part, a híd, a templomzug nyaralói, a Rózsahegyi iskola. Papjainak listáját Vaszkó Irén jegyezte fel. Gyerekkoromban hallottam egy történetet, amely szerint egyszer ledőlt a templom keresztje, és egy fiatalember jelentkezett, hogy helyre teszi. Felmászott a templomtoronyra, odalenn bámész népség, a fiú meg­fordult és lekiáltott: - Plébános úr, hol a kereszt helye, a szélső lyuk vagy a középső? - De hát csak egyetlen lyuk volt, a fiú lezuhant a torony tetejéről. Igaz volt-e vagy sem, ma már nem lehet tudni. Nem okvetlenül a templomhoz, inkább a hithez fűződnek a különféle köszön­tők. Házköszöntő, borköszöntő, névnapi köszöntő. Az egyik névnapi köszöntő így kezdődik: Nem tudom, hunnat gyütt ez a boldog óra, hunnat származhatott ennek fényes napja, szép csillaga. Mármozsár seregek összeszármazának és a mai napra verseket írának, dalolának. Azt kívánom szívesen: a jó Isten éltessen! Testi-lelki örömökbe szerencséltessen! A harmadik sorban a Mármozsár seregek Vaszkó Irén szerint Már múzsák, sere­geknek olvasandó. Úgy érzem, a mármozsár seregek értelmetlenebb, de szebb. A halotti szokásokhoz előjelek is fűződnek: bagolyhuhogás, kutyavonítás az ablak alatt, leesik a falról a szentkép. A halott kedves tárgyait vele adják a koporsóba. Akkor virrasztottunk, gyütt az éneklő asszony (a siratóasszony és az éneklő asszony ugyanaz. Dúsa Katalin közlése.) Egyletlen] halottat se hagytak magára egy óra hosszára se. [...] Akkoriba sokat imádkoztak a meghaltakér, segítették őköt az Isten országába. Voltak különleges esetek: A halott felült, oszt kérte a pipáját... A másik meg hazament, beszólt az anyjának az oldalsó ablakon. Azt a sírásó vette észre. Hallotta a sivalkodást, oszt hamar kiásta. Érdekes vélemény, hogy nem jó a rögdobálás. Nem jó, mer nem biztos, hogy aki dobja, jószívvel dobja. Szóval, nem szabad a halottat evvel bántani. [...] Többet ér egy jószívvel mondott Istenhozzád, én úgy gondolom. A legijesztőbb, amikor a törté­nelemmel fonódik egybe a halál. A halottól elveszik a magánéletét. Meghalt az anyám karácsonykor - borzasztó vót. Nem vót se ló, se kocsi, tele vótunk orosszal, október 6-án gyüttek be [1944], Ott maradtam écaka magam az anyámmal, nem mert gyünni virasztani senki, fétek az oroszoktú. Oszt biztos elszunyókálhattam, de egyszer csak úgy hallottam, hogy szuszog. Akkor kimentem a konyhába, egy tollat kerestem, odatartottam az orráho, hogy él-e. Persze, a toll rezgett, mer a kezemtű rezgett. Oszt azt hittem, attú rezeg, hogy él. Akkor ott könyörögtem neki, hogy szájon, hát szájon! Megfogtam, rán­gattam. Akkor megverték az ablakot, gyüttek az oroszok. Kinyitottam nekik az ajtót, nem törődtem semmivel. De mikor meglátták a halottat, azok úgy elmentek... 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom