Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Mindezzel együtt azonban az is igaz, hogy, mondjuk, a hazai szocialista berendezkedésnek is megvoltak a maga áldozatai, s hogy az itteni rendszer is a társadalom és az ember átformálását tűzte maga elé célként. Azt, vagy annak a családját, akit elpusztítottak, vagy akinek tönkretették az életét, nem vigasztalhatja, hogy másutt az itteninél nagyobb méretekben éltek az erőszak eszközeivel, mondja. Úgy érzi, axiómát kellene teremtenie, ennek kapcsán ismét az Anna Karenina kezdőmondatára utal vissza. Azok, akik megélték az erőszakot, mind egyformán élték meg, csak a kívülállók láthatják az erőszakot mozgató rendszerek különbözőségeit, mondja, aztán leszámol axiómateremtő kísérletével. 32. Nem tartozom azok közé, akik visszasírják a rendszerváltást megelőző időszakot, mondom. Ebben a könyvben is számtalanszor leírtam már, hogy az akkori világnak el kellett tűnnie, mert életképtelen volt. Végső soron önmagát számolta fel, akkor a mai világot miért ahhoz hasonlítgat- juk folyamatosan, kérdezem. Ha valami hiányzik a régi világból, ezen a kifejezésen most nem a szocialista világot értem, hanem azt, amelyik a családi és a mindennapi élet szintjén körülvett bennünket, szóval, ha valami hiányzik a régi világból, akkor a közösség, a közösségi élet hiányzik. A nagycsalád közössége és a még valamennyire megőrződött hagyományos falu közössége, mondom. A mostani új világ kíméletlenebb, erőszakosabb, mint amilyennek korábban, igaz, konkrét jövőkép nélkül a jövőnket elképzeltük. Azzal, hogy a szocialistának nevezett elképzelések összeomlottak, eltűnt az a remény is, hogy a mostani világból egy másikba, ennél különbbe átléphetünk, menekülő útvonal nélkül éljük az életünket, ezért nagyon kellene figyelnünk az életünket körülvevő keretek formálására, mondom. Nem tudom, mondom, nem tudom, más kifejezést nem tudok használni, de hát nem is tudhatom, ahogyan senki más nem tudhatja, hogy az átalakulás végbeme- hetett-e volna tisztábban, humánusabban, azt pedig végképp nem tudom, ahogyan más sem tudhatja, hogy a bontakozó új világnak lehetett-e volna emberibb arca, mondom. Talán, mondom, ha nem a piac mindenhatóságát hirdető doktrínák uralkodásának idején lépünk bele a kapitalizmusba, de hát a piac mindenféle doktrína nélkül is meghatározó eleme ennek a világnak, teszem hozzá a tűnődésemhez, lezárva rövid meditálásomat. 33. A Szvetlána Alekszijevics által leírt jelenségek többségét magam is átéltem. Igaz, nem süllyedtem bele a múlt idealizálásába, ahogy a piac mindenhatóságát, forradalmi mivoltát sem hirdettem sosem az újabb korok megváltójaként, 55
