Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
A beszélgetés során megértette azt is, hogy a panellakásokból kijőve, a napi munka mellett az emberek keveset foglalkoznak a környezetükkel, nem alakult ki bennük ennek a gyakorlata. Később még érdekes megfigyeléseket tesz majd ennek kapcsán. Volt más tapasztalata is, az egyik szomszéd a maga kavicsának az árát a másik három szomszéddal akarta kifizettetni. A közös munka közben is kisszerűén működött a világ, mondja. Munkájuknak meglett az eredménye, a garázsok elkészültek, tető került rájuk, a tetőre cserép, kész lett minden, a kertjük is elnyerte a maga formáját. A garázsok jobbak, mint a hatvanas évek fusizásai nyomán felépített bódék, garázsok voltak, de még jobbak, használhatóbbak lennének, ha a házak építésekor valódi szakemberek munkájával épültek volna fel. A pincéjükben nem lenne víz, mondja ennek kapcsán, mert jól, szakszerűen szigetelték volna le a pince alját. Ha a házakkal együtt építették volna fel a garázsokat, s ha a kerteket is kialakították volna a házsor és a garázsok között, akkor nem tudták volna megvásárolni ezt a lakást, válaszolja ellenérvként az előző mondatra. Akkor, a kilencvenes évek elején az ő életükben így jelentkeztek a kényszerek, mondja. 13. Emlékszik, péntek délben ment haza, gyalog, a szerkesztőségből. A kőrútról ráfordult a Vacsi közre, s azt mondta magában, két napra magam mögött hagyom a világot. Tudta, a két napban nem lesz más, csak munka, de fizikai munka, s ez kimossa majd belőle az elmúlt hét alatt felgyülemlett feszültségeket, ezzel is tisztában volt. Akkor még nem volt mobiltelefon, legalábbis neki még nem volt mobiltelefonja, számítógépe sem volt, így tudta, hogy nem keresi majd senki, e-mailek sem érkezhettek hozzá, ezek majd csak a kilencvenes évtized közepétől kerülnek bele a világába. Ha péntek délben lezárta magában a világot, ha ki tudott belőle lépni, akkor két napig csöndes megbékélésben lehetett a világgal. Ha nem tudott kilépni a világból, akkor a görcsök, feszültségek a két, munkával eltöltött nap alatt is ott munkáltak benne. A feszültségek mindig abból adódtak, hogy lesz-e elég pénz a lap megjelentetésére, ha nem, akkor mi lesz a lappal, hogyan, miképpen lehet ezt az egészet csinálni. Kiírják-e az aktuális pályázatot, ha igen, elfogadják-e a pályázatukat, kapnak-e pénzt, mennyi pénzt kapnak, mihez lehet kezdeni azzal, amit kapnak, ilyen kérdések körül forogtak a gondolatai. Nagy súlyok voltak rajta, nagy feszültségek uralták, miközben cipelte a betont, hordta a téglát. Sokszor vitt haza kéziratokat, a fontosnak gondolt írásokat otthon újra elolvasta, ízlelgette őket. 40
