Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Akkor, amikor a kőrútról a Vacsi közre ráfordult, általában ezeken az írásokon gondolkodott. 14. Gondolta-e, mondjuk a költözéskor, hogy ez a lakás lesz majd az otthonuk, kérdezi magától. Majdnem teljes bizonyossággal mondja azt, hogy nem. Ahogy feltehetően azok sem gondoltak erre, akik a saját házuk alapjait ásták valamikor otthon vagy másutt. Nem gondoltak rá, mert dolgoztak. Nem gondolt rá, mert a költözés kötötte le, a fordulók, a pakolás, a segítőik szóval tartása, kínálása ezzel-azzal. Csak az autóban ülve, a beálló hirtelen csöndekben próbálta felidézni, hogy milyen is az a lakás, amelyikbe éppen költöztek. Azon, hogy milyen lesz, milyennek szeretnék berendezni, akkor nem tudott gondolkodni. Akkor még a lakás tereit sem tudta felidézni, idegen, új volt számára minden. Aztán ez a lakás lett az otthonuk. A korábban általuk lakott lakások képe törlődött az emlékezetükből, ennek a lakásnak a részletei az ottaniak helyére léptek, igaz, nem teljesen, néha még most is ott keres egy-egy könyvet a könyvespolcon, ahol az az előző lakásban volt. Gyerekeink elkerültek már Kecskemétről, életüket minden bizonnyal másutt élik majd le, de ha emlékeznek majd a gyerekkorukra, akkor, amikor ez a lakás talán nem is lesz már, ennek a képei, az itt megélt ünnepek, beszélgetések jutnak majd az eszükbe, mondja. 15. Érzi, az érzelmei is helyet kaptak a lakásukkal kapcsolatos leírásnál. Úgy van ezzel, ahogy mások is azzal a hellyel, amelyikbe beleszülettek, amelyikben felnőttek. Sem az otthoni világot, sem az ittenit nem tudja kívülről, a másik ember szemével nézni. Nem tudja, hogy valójában milyen, mert belülről néz mindent, nemcsak a helyet látja, hanem tudja azt is, ami ott történt, s érzi mindazt, ami a térnek ahhoz a szeletéhez köti, mondja. Barátja mesélte, amikor először járt Gion Nándornál Szenttamáson, Nándor szülővárosában, alig tudta kapkodni a fejét, nézd, ez milyen érdekes, nézd, ez milyen szép, itt ez történt, ott az történt, s jöttek Nándor történetei. Én már Gion Nándor halála után jártam Szenttamáson, akkor, amikor a szülőházában emlékmúzeumot avattak. Bizony, erősen város-, de inkább faluvég az, ahova született, valóban nem sokban különbözik a faluvégektől, de a Kálvária, a Szív környéke az ott élők számára legendákkal, történetekkel volt tele, Giont ezek a történetek formálták íróvá. Ahogy a táj, vagy egy település, úgy egy lakás sem önmagában létezik, mondja, hanem azok által, akik szemlélik, akik benne élnek, s a maguk világát történetesen egy lakásra vetítik rá. Arra is rávetítik, mondja, mint ahogyan másra is. 41
