Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Buda Ferenc: Ingajárat

Dicsérd hát, aki vallatott, ki egykoron kihallgatott, magasztald, aki veretett, s ha van hited, ha nincs hited, fogadd szívedbe spiclidet: nem féreg, nem is zöldmoszat - valahol ő is áldozat.

Falnak verődsz? Ne azt okold, ha orrod vére elered.

Itt lenn: a fold - ott fenn: a hold.

S fura egy pálya, figyeled?

Hol fölemel, hol mélybe lök. Hétezer év meg hetvenöt, százötven, kétszáz, negyvenöt - mindennel minden egybe köt.

Suttoghatom? Kiálthatom?

Ezen az ingajáraton

kihez van s mihez nincs közöd?

S mit adsz tovább? A nevedet? Szókat? DNS-jeleket?

Két szomszéd állomás között a jármű gyakran megreked s magába zár, mint kaloda.

Sem ide nem tart, sem oda.

Megtehetnéd, hogy elhagyod ezt a billegő járatot.

De nem tudod. De nem lehet: ha van jegyed, ha nincs jegyed, ide szól örök bérleted.

Itt morgolódsz és itt szeretsz, mert egytől-egyig itt lakik mind, ki a lábadról levesz, ám fölemel egy csillagig.

Itt élsz, töprengsz és dolgozol, szólván - ha bírsz még - emberül, míg napod alá nem merül, s magad is le nem áldozol.

17