Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Buda Ferenc: Ingajárat

Tántorgunk ide és tova.

Ülök az ingajáraton.

A füstköd távlatot takar, s csak tippelem-találgatom: mi vár reánk még, hány kanyar, s hány oda-vissza lejtmenet?

S mi a cél? Nyugat? Vagy Kelet

Szemünk a homályba mered.

Ó, Napnyugat s ó, Napkelet! Dúlt itt már annyi hadsereg, rokon s idegen katona, hódítók martalóc hada, szerb partizán, oláh baka, meg a nyeszokrusímaja dicső russzkaja armija, német, labanc, török, tatár, fizetett zsoldos, janicsár, csupa vér minden, csupa sár, s merő egy seb meg csupa rom - nyugalom! Hallod? Nyugalom!. Hisz csak a számat jártatom.

Szoros az antantszíj nagyon ezen az ingajáraton, s ami fáj, én is fájlalom.

És nőttön nő csodálatom: koronként változó színek s lobogók sora ellibeg e fura ingajáraton.

Nevet cserél az állam is, alakot vált az ábra is: sávos, keresztes, csillagos, koronás, babérleveles, kalászos, vértől harmatos, fekete-sárga, jajveres.

S valaki folyton rád tapos.

Valaki titkon rád keres.

Hős atyák? Dicső eredet?

Hisz te vagy az örök alperes, s elbukod minden peredet!