Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Buda Ferenc: Ingajárat
Buda Ferenc Ingajárat Ülök egy ingajáraton. Kétfelől térségek, terek, tájak, utcák meg emberek. Ha éppen ez az óhajom, gond nélkül megszólíthatom együtt mind vagy külön-külön. Az útszélen szikár gyomok, lenge nád, fekete üröm, katáng. Tétova lábnyomok. Csend van, a szél sem háborog, s a fejem épp azon töröm: vajon hova is utazom, s miért épp ezen a járaton? Rendezgetem, rakosgatom a félbehagyott verseket, félujjnyi céduláimat. A kalauz olykor megszívat, s valahol sarját herseget képzelt-sosemvolt jó lovam egy szép, füves domboldalon. Ezen az ingajáraton, ahogy a többit, másokat, magam is megszólíthatom: „Akár egy emléktárlaton, járkálsz le-föl meg forgolódsz. Korlát fog közre, hátfogóddz - lásd: ki-ki lassan lépeget. Nézz körül te is, ne siess, tekintsd meg mind a képeket, figyeld a cselvetéseket, böngészd a hirdetéseket, és kapaszkodj, hogy ki ne ess!" 14
