Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Mohai V. Lajos: Alföldi úton
Mohai V. Lajos Alföldi úton (Hódolat Petőfi és Arany szellemének) Hanyatt terült alföldi táj! Természet kincse, földi báj! Petőfi lelke itt bolyong: érezteti sok aprócska pont, a rónaság forró szegén rugaszkodó botos legény, hajdan-volt harmat-illatok, zsenge-fü ttyű fecske-dalok, a piruló süldő-lánykák, egyszerű poros tanyácskák szabatos költői nyoma, rengeteg egyforma csoda! Falu éke: templom tornya, tenger-pusztán a vitorla! Arany János kicsi fája, a földi éden nagy csodája! Eltanulta őtőle több vidék, a felhő-kócos messzeség, hozzálopódzva vén hegyek, hegyek közt a tengerszemek, Alpok hóbérces-csúcsai, Kárpátok jeges torkai, a természet zöld karéja, a bársony Ég diadémja - de a magyar Alföld csak egy, Petőfi érte lelkesed' érző daruszó, délibáb, a gazda megy a gyepűn át - lehet-e ennél teltebb kép? csak Arany János hangszerén! „Minden szöget, minden zugot úgy lel, miképpen megszokott." 13
