Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Tőzsér Árpád: S fény van minden tárgy fölött (Naplójegyzetek 2009-ből)

silingjét. Az idézet Wagner Istenek alkonya című operájából való, de itt is működik. Mint ahogy általában simán szervesülnek a cselekménybe a mű egyéb nagyszámú idézetei is. Kertésznél megszokhattuk a „párhuzamos történeteket", csakhogy nála a kísérő történéseket rendszerint az éppen aktuális olvasmányai vagy egyéb művészeti, filozófiai élményei adják, itt például Wagner, Verdi, Nietzsche, Camus, Bernhard, Dali, Kafka stb. Ezek általában jól illeszkednek az alaptörténethez, s feldúsítják, egyetemesbe emelik Kertész rendszerint nem különösebben érdekfeszítő, kevéssé fordulatos alapcselekményeit. Általában - mondtam. Mert van, amikor nem. Van, amikor a társított kép vagy képzet leválik az alapcselekményről, s mintegy szervetlen hordalékként akadályozza a további kifejletét és drámát. A Jegyzőkönyv protagonistája maga sem tudja, miért nem vallotta be a vámosnak a zsebében lapuló 4000 silinget (ezt egy Csehov-idézettel többször is nyomatékosítja: „Lelkemre és becsületemre mondom, Kátya, nem tudom"), s ezt a „nem tudom"-ot mi, akik Kertészhez hasonlóan átéltük a szocializmus őszintét- len, hazug évtizedeit, kellőképpen valósnak is érezzük: az utazó sejti, hogy a 4000 siling átvitele a határon problematikus lehet, ezért vall be csak ezret a négyből. A totális hatalom ilyen ösztönöket nevelt belénk: egy kelet-európai polgár át akarja vinni a pénzét Budapestről Bécsbe, s már eleve védekezik az esetleg reá váró vegzálások ellen. Ez eddig lélektanilag is hiteles. De Kertész nem áll itt meg. Már túl sok hiperbolát csatarendbe állított a végkimenethez vezető felvonulási területen ahhoz, hogy ilyen egyszerű véggel megelégedjen. A drámaelmélet kifejletének, „katasztrófájának" fel kell nőnie Wagner, Verdi, Nietzsche, Camus, Bernhard, Dali, Kafka drámájához. Kertész így emelkedik az idézetei érzelmi magasságába: „Legalább ötven esztendeje, amióta országom a kultúrvilág és legfőképpen önmaga ellen háborúba lépett, azóta ebben az országban - mondjuk, három év megszakítással - minden törvény mindig törvénytelen volt. Ennek a vámembernek az eleve bűnöst föltételező, álnok kérdése mögött az én fülemben csizmák dübörögtek, mozgalmi dalok harsogtak, hajnali csöngetések sikongtak, az én szemem előtt börtönrácsok és szögesdrót kerítések meredeztek. Aki erre a kérdésre válaszolt, nem én voltam, hanem az évtizedek óta gyötört, idomított, tudatában, személyében, idegrendszerében sérült, ha éppen nem halálra sebzett polgár - de inkább fogoly, mint polgár." S mindezt, nem tudom, más hogyan, de én már soknak érzem. Ez a hiperbola immár leválik az alapcselekményről, s nem a történet esztétikai hitelét szolgálja, hanem a Kertész-portrénak azt a részét illusztrálja, amelyet régebben egy kritikusa úgy fogalmazott meg, hogy írónkat egyfajta „kozmikus sértődöttség" igazgatja. Kertész minden sértésre a teljes személyiségével reagál, amely személyiséget főleg Auschwitz és a kommunista totalitarizmus embernyomorító élménye határozta meg. S nem biztos, hogy a létnek ezek a súlyos pokolgépezetei még 2016-ban is bevontathatók az emberi létezés mindennapi helyzeteibe.

November 8. Voltaire: Ha nem akarsz öngyilkos lenni, mindig legyen valami munkád. A számítógép, az internet a nyugdíjasok számára is a munka illúzióját kelti, s életeket ment. De mi van akkor, ha elromlik a számítógép? Hát ez: kapkodok, nincs kedvem semmihez, még mindig esik az eső, teljesen megbutultam, homok van a fejemben, semmi sem sikerül. Ma dr. S.-nél voltam, a kardiológu277