Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
3. Őt magát a lehetségesség dilemmái nyolcvankilenc körül nem foglalkoztatták, mondja. Azt érezte, hogy a nyolcvanas évtized végének változásai távlatot adtak addigi világának. Ez a távlat korábban is benne volt a világban, a neki adatott életbe bezárva mégis keveset érzékelt belőle, annak ellenére, hogy azok az írók és gondolkodók, akikhez szorosan kötődött, sokat foglalkoztak a lehetséges jövőképekkel, mondja. Ezek a jövőképek, elméleti szinten, vagy inkább ideaként, erősebben lekötötték, mint a körülötte lévő világ. A távlat megmutatkozásának idején is az ideái kötötték le, mindig a mást, a jobbat szerette volna megtalálni, talán ezért nem lépett a gyakorlati politizálás útjára, mondja. A Paul Auster és ]. M. Coetzee levelezését közreadó kötetben olvastam Coetzee egyik levelét: „Mindig arra gondolok, hogy az emberek csak azokban a túlságosan rövid interregnu- mokban ízlelhetik meg az igazi szabadságot, amikor az egyik hatalom megdőlt, a következő pedig még nem rendezkedett be... "* Coetzee-nek igaza van, csak azt nem tudom, hol szerezte, gyűjtötte be a maga tapasztalatait. * Paul Auster-J. M. Coetzee: Itt és most, fordította Vághy László, Európa Könyvkiadó, 2013. 315-316. 4. Ma a munka agyonnyom bennünket, mondom. írtam, gyerekkoromban figyeltem az embereket, azok, akik már kikerültek a paraszti világból, és gyári munkások vagy kubikosok lettek, a napi rendes munkájuk előtt és után a mezőn dolgoztak, tették azt, amit éppen tenniük kellett az adott időben. Egész életükben folyamatosan dolgoztak, mondom. Ma, ha felhívjuk Zsófi lányunkat, dolgozik. Nem úgy dolgozik, mint a nagyszülei vagy dédszülei dolgoztak, hanem másként, de egész nap dolgozik. Utána megy a gyerekekért, este rövid időre van náluk együtt a család. Ugyanez, ugyanígy történik Ági lányunknál, még mi vagyunk azok, akik igyekszünk úgy alakítani az időnket, hogy kiállításokra, irodalmi estekre, színházba tudjunk járni. Ma már megtehetjük ezt, mert többet vagyunk ketten, mint hárman vagy négyen, vagy éppen öten, vagy még többen, már az unokáinkra gondolva mondom ezt, a mi nagycsaládunk is csak ritkán jön össze. Tájékozódásra, olvasásra, kikapcsolódásra, civil polgári életre a ma emberének nincs ideje. így válik ez az ember újra kiszolgáltatottá, mondom. 5. A kilencvenes évek elején ismét megmerevedett a világ. Most nem politikai vagy ideológiai megmerevedésre gondolok, hanem arra, hogy a régi állam működése után működni kezdett az új állam, s ez az állam 246
