Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Kecskemét mint „központi hely”
mázzá. A piacozás, a piacra járás, mint már említettük, különösen fontos volt még az államszocializmus idején is, hiszen a háztáji gazdálkodás során, vagy a nagyobb hobbikertekben előállított termékeket jórészt ennek segítségével tudták a vidéken, a favakban és tanyákon élők értékesíteni, és ezáltal némileg javítani jövedelemviszonyaikat. A tradíciók abban a tekintetben is bírtak egyfajta jellegzetességgel, hogy egy-egy település valamilyen tipikus terméket állított elő, melyek révén kiemelkedett a környezetéből úgy, hogy az adott élelemmel mondhatni „jellegzetes és specializált" módon látta el a városi piacot (pl. Kerekegyháza: tojás, Szentkirály: dinnye, Kunszállás: retek, zöldpaprika stb.). Kecskemét szabadpiaci vonzáskörzete is a fentiekben említetteknek megfelelő, és meglehetősen stabil. Ha a mai felhozatalhoz hozzájáruló településeket (20 olyan van, ahol kitűzővel rendelkeznek) összehasonlítjuk a négy évtizeddel korábbival, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a vonzáskörzethez tartozó kisvárosok és falvak száma alig csökkent. Jelentős mértékben visszaesett viszont az adott településekről a piacot felkereső termelői értékesítők száma. Igen érdekes és a mezővárosi hagyomány bizonyos továbbélését jelzi, hogy a várost övező, néhány (6-8) kilométer sugarú gyűrűt képező kecskeméti külterület belső kertségi öve (Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy, Kőrösihegy, Szolnokihegy), és egy kintebb eső tanyazóna (Belsőnyír, Talfája, Borbás, Kisfái, Városföld, Törökfái, Úrihegy, Belsőballószög, Alsó- és Felsőszéktó, Kadafalva, Szarkás, Méntelek) voltak korábban a város fő ellátóterületei. A belterületről negyven éve 125 árus érkezett, míg a külterületről 134 (80 a kertségek övéből, 54 a tanyás zónából). A piacozók ebben az időben leginkább kézikocsival, kerékpárral, helyi járatú autóbusszal hozták portékáikat a piacra - írja Szappanos Albert az 1970-es években készült doktori dolgozatában. Ezeknek a külterületi városrészeknek a piacellátó szerepe a lényeget tekintve azóta sem változott, csak az árumennyiség lett lényegesen kisebb. A most piaci kitűzővel bíró, s a felmérésben részt vettek közül ma is 149 érkezett Kecskemét igazgatási területéről, de már csak 36 a kertes és tanyás zónákból. Hozzátehető, hogy az elmúlt 25 évben a város belterületi határa rendkívüli módon kiterjedt. Vagyis a felmért piacozók kétharmada ma is a saját városi piacát keresi fel, hagyományos módon, míg a további egyharmad abból a 20 településből kerül ki, ahol inkább nagyobb árumennyiséget állítanak elő, s elsősorban specializált termékeket vagy dömpingárukat hoznak a piacra. Érdekes, hogy a legjelentősebb beszállító települések jellegzetesen további tanyás - részben „kis mezővárosok" (pl. Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Lajosmizse, Kerekegyháza, amelyekben szintén van helyi heti piac, csak más napokon) és a Kiskunság azon falvai, amelyek ma is kiterjedt tanyavilággal bírnak (Jakabszállás, Kunszállás, Pálmonostora, Lakitelek, Szentkirály, vagy más megyékből Csemő, Csanytelek, Táborfalva stb). Végül ejtsünk szót talán az ezzel kapcsolatos legfontosabb tartalmi dologról is. Az egyesület 2015-ben végzett felmérése kiterjedt az e módon felhozott áruk faj- és fajtaválasztékára is. „A kecskeméti piacra látogatók, akik a kitűzőt viselő őstermelőktől vásároltak, 61 zöldségfaj 338 fajtájából és 31 gyümölcsfaj 201 fajtája közül választhattak április 1. és december 1. között. A termesztett növényeink fajgazdagságának fenntartásán túl ez a kínálat nagyban hozzájárulhat az egészségtudatos táplálkozáshoz is, mivel a változatos beltartalmi értékeket a fajták 195
