Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában
Péterné Fehér Mária Kecskemét Katona József korában 1791-1830. Szűk negyven év. Egy ember életében viszonylag nagy idő, egy város életében azonban csak egy szemvillanásnyi. Mégis sok olyan változás történt Kecskeméten ebben az időszakban, amely nagy hatással volt a város későbbi sorsára, arculatára. Kecskemét a 18. sz. végén, a 19. sz. elején mind területét, mind gazdasági erejét és lakosságszámát illetően a Duna-Tisza köze legjelentősebb mezővárosa volt. Mint mezőváros, a többi mezővároshoz képest számos előnnyel bírt. Több földesura volt, köztük a gr. Aspermont, a Fráter, a Fáy, a gr. Csáky, a gr. Károlyi, a Motesiczky, a gr. Észtérházy és a gr. Koháry család. Kecskemét határa azonban a földesurak között fölosztva nem volt, részükre évenként meghatározott úri adót, cenzust fizetett a város birtokarányuk szerint.1 (A földesurak soha nem laktak Kecskeméten.) A legnagyobb birtokos a Koháry család volt, mely gr. Koháry István révén megszerezte a főben járó bűnök feletti ítélkezés királyi jogát, így Kecskeméten úri törvényszéket tartott már a 17. sz. végétől. A püspöki tizedet a város bérelte, és évente meghatározott összeget fizetett érte. A város szerzett jogai (királyi szabadalmai) között szerepelt a 18. sz. végére az évi öt országos vásár tartásának joga, piactartási jog, bormérési, malomtartási és kilencedszedési jog. Kecskemét határbeli földjein mindenkor szabad volt az adásvétel. Ezek a jogok különböztették meg Kecskemétet a többi mezővárostól. Kecskemétet az évente (1787-ig április 24-én, utána november l-jén) választott főbíró és a 12 főből állt tanács irányította. A főbíró és a tanács polgári peres ügyekben is ítélkezett, bűnügyekben a Koháryak úriszéke járt el. (1848-ig a köz- igazgatás és a bíráskodás nem különült el.) Az elöljáróság (főbb tisztviselők és a tanács) tagjait szűk körből, nagyrészt nemesekből választották, ez is oka volt annak, hogy a lakosság nemegyszer elégedetlenkedett intézkedéseikkel szemben.2 Az elégedetlenség 1811-ben tettlegességig fajult. Január 7-én Nagy Ferenc helybeli lakos sérelmeiért bosszút akarván állni, karddal a tanácsterembe rontott, és az egyik tanácsnokra, Ladányi Gergelyre (korábban három ízben főbíróra) támadt. A hivatal őrei az utolsó pillanatban tudták csak lefegyverezni a támadót.3 1 1770-ben évi 7 657 forintot, 1846-ban már 11 423 forintot fizetett Kecskemét földesurainak. 2 Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét a kései feudalizmus korában (1686-1849). In: Kecskemét története 1849- ig. (Kötetszerkesztő: Bárth János, szervező szerkesztő: Csatári Bálint), Kecskemét, 2002. 283-290. 3 Iványosi-Szabó Tibor: Egy parasztcsalád gazdasági és társadalmi emelkedése. A kecskeméti Ladányiak (1648-1853). In: Bács-Kiskun megye múltjából 20. kötet. (Szerk.: Szabó Attila), Kecskemét, 2005. 20. 4
