Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában
1795-re a magisztrátus hozzájárult ahhoz, hogy a város „első rendű és értelmesebb" lakosai közül 60 személyt válasszanak, akik kezdetben a királyi, megyei és helyi rendeletek kihirdetésében vettek részt. Az 1811-ben hivatalosan megszervezett (70 tagra bővített) testület, az Electa Communitas, vagy választott község már a város igazgatásában is részt vett, véleményt nyilvánított, javaslattal állt elő, a helyi hatalmat befolyásoló tényező lett. Soraiba való bekerülés a hivatali karrier egyik ugródeszkája lett.4 A 19. sz. elejére a nagyhatalmú magisztrátus jelentősen átalakult. 1822-ben a főbíróból, másodbíróból és 12 tanácstagból álló „belső tanács" tagjai között már csak hat nemes volt. A többi nyolc „polgári" származású személy közül hét ügyvédi végzettséggel bírt.5 A városi tisztviselők a 18. sz. elejétől kaptak rendszeres fizetést, adót pedig nem fizettek. Kecskemét magisztrátusának legtöbb munkát a különböző közterhek behajtása és nyilvántartása jelentett. 1712 és 1848 között ötféle adóterhe volt a város lakóinak: hadiadó, megyei házi adó, földesúri adó, püspöki tized és városi házi adó. Ezeken túl egyéb állami terheket is viselniük kellett: katonaság elszállásolása, előfogat biztosítása, katonai szolgálat. A társadalom gerincét képező gazdákon kívül adókötelesek voltak a zsellérek, 1809-től a zsidók (akik a 18. sz. közepétől telepedtek meg Kecskeméten), 1820-tól a tanyákon élő kertészek is. A hadiadó békés időben 4 és 7 ezer forint között volt, háborús időszakban 8-12 ezerre emelkedett. A 19. sz. elején 10 ezer forint felett állandósult. A megyei házi adó 1785-ben 9 ezer, az 1820-as években 10 ezer forint felett volt. A városi házi adót a házakra vetették ki. Az öt adófajta összege a 18. sz. közepétől a 19. sz. közepéig a duplájára emelkedett.6 A lakosság nagyon nehezen viselte a katonák elszállásolásának (a házzal bíró lakosokhoz való bekvártélyozásának) terhét, ezért a tanács néhány katonai épület létrehozását határozta el. 1756-ban épült egy kaszárnya, majd egy generális ház (tiszti szállás), egy kapitányház, egy katonai kórház, 1818-ban pedig hosszas alkudozás után épült meg a mai Czollner téren a lovarda. Sokkal jobban rettegtek a kecskeméti lakosok a katonaállítástól, aminek az oka a hosszú szolgálati idő és az embertelen kiképzés volt. A franciák elleni háborúban 1797 és 1813 között 367 lovast és 140 gyalogost állított ki Kecskemét. Az 1809. évi nemesi felkeléshez pedig 72 gyalogost állított ki a város. A felkelésben a nemes jövedelme 1/6 részével és egy lovas katona felszerelésével volt köteles részt venni.7 4 A testület 1848. május 19-én szűnt meg, szerepét az 1848-as törvények alapján választott képviselő- testület vette át. 5 Bár a főbíró jórészt még mindig a nemesek közül került ki, közöttük is volt, aki jogi végzettséget szerzett (pl. Ladányi Sándor, az említett Gergely fia). Iványosi-Szabó Tibor 2002. 302. 6 Iványosi-Szabó Tibor 2002. 314. 7 A tanács mindamellett önkéntes hozzájárulásra szólította fel a lakosságot. A leghathatósabb támogató Czollner Mihály (7-1820) volt, aki önkéntes adományként 1 000 rajnai forintot, a beteg katonák ápolására 500 forintot, az osztrák tartományokban való pusztítások „felsegéllésére" 100 forintot, a Pest megyei nemesi felkelők szükségletére 200 mérő zabot önként adott. Ezért I. Ferenc király (és osztrák császár) 1806-ban egy polgári aranyéremmel jutalmazta őt, amit ünnepélyes keretek közt vett át. 5
