Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A város mint zárt és nyitott tér
de azért a hírmondónak itthagyottakon megfigyelhetjük, milyen volt a palatinuskori építőstílus és milyen ízlésű házak jöttek divatba ezután. Eleinte háromszögletű orommezőt, tympanont raktak a ház homlokzatára, s a klasszikus időkből való minták után másolt oszlopos, vagy pilaszteres és rizalitos házakat építettek vastag falakkal, magas szobákkal; széles, bolthajtásos kapualjjal, kényelmes lépcsővel és tágas udvarral. Az udvaron rendszerint két-három lombos, terebélyes fa állott. Néha szoborral díszített szivattyús kút; istálló, kocsiszín is volt az udvar hátuljában. Ilyen házakban laktak a Lipótváros őslakói, az »Újlipótváros« megalapítói."17 Sokban befolyásolták a beépítést a tágas, reprezentatív terek, amelyek mintegy fókuszpontként hatottak a geometrikus, a mátrixrendszerű lipótvárosi utcarendszer kialakításakor. A feltöltött Duna-part adott helyet a később híressé vált Duna-parti korzónak és a Belső-Lipótváros tengelyét alkotó Nádor utcának. A városvezetés titkos vágya volt, hogy a Lipótvárosba vonzza az ekkoriban már növekvő számban Budapestre települő, itt palotát emelő magyar arisztokráciát; a városvezetés számítása azonban nem vált be, az arisztokrácia Józsefváros belső negyedeit, a Nemzeti Múzeum körüli utcákat részesítette előnyben, idővel ott létesült a pesti palotanegyed. A Lipótváros viszont egyre több banképületet és hitelintézeti objektumot vonzott magához, amellett, hogy kitűnő lehetőséget kínált a Duna-parti szállodák építésére is (Hungária Szálló, 1871). Lipótváros beépítésében meghatározó szerephez jutottak a szépen parkosított közterek, amelyek eleve adottak voltak (Vásártér, 1858-tól Erzsébet tér, továbbá az Alsórakpart, majd Ferenc József, ma pedig Széchenyi tér; Színház, majd Vörösmarty tér; József, majd József nádor tér), vagy újonnan keletkeztek, mint a Vigadó tér, az Országház előtti Kossuth Lajos tér, az Újépület (a Neugebäude) helyén kialakított Szabadság tér, vagy a körút vonalán túl a két háború között felépülő újlipótvárosi Szent István park. A közterek térszervező szerepét csak fokozta, hogy monumentális épületekkel építették őket körbe, melyek a közélet és az üzleti világ szolgálatában álltak, és a városkép kiemelkedő jelentőségű elemei is voltak egyúttal. Ez éppúgy érvényes a városegyesítés előtt emelt épületekre (Vigadó, Akadémia, Lloyd, Hungária Szálló, vagy a Lánchíd), mint a később emeltekre (Bazilika, Országház, Földművelésügyi Minisztérium, Kúria, Tőzsdeépület, Hitelbank, Angol-Magyar Bank, Postatakarékpénztár, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank), vagy számos bérházépületre is (Thonet-ház, Stein Náthán-féle ház, Haas-palota, Gresham-palota, Zitterbarth-ház).18 A két háború között kiépülő Külső- vagy Újlipótvárossal kerekedett ki Lipótváros déli fele, az ún. Belső-Lipótváros, amely a Duna, a Tanács körút, a Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) és a Lipót (ma Szent István) körút által határolt városrészt fedte le. Ezzel a városnegyeddel foglalkozunk a továbbiakban. „Lipótváros üzleti negyednek épült" - jegyzi meg Pásztor Mihály Lipótváros két háború közötti történésze. Való igaz, hogy már a 19. század első felében nagy előszeretettel telepítette ide irodaépületeit a nagykereskedelem, 1867 után pedig főként a hitelélet (bankok, takarékpénztárak, biztosítóintézetek) követte 17 Pásztor 1940: 8-9. 18 Komárik 1993: 49-64.; Branczik 2007: 19-98.; Sisa 2013. 209
