Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A város mint zárt és nyitott tér
a példát. Ráadásul, a dualizmus évtizedeiben kialakuló központi államigazgatás is részben a Lipótvárost választotta székhelyeként: ide került (át) a Belső- Józsefvárosból a törvényhozás második épülete, a mai Országház, itt talált otthonra sok minisztérium, és ide költözött az igazságszolgáltatás legfőbb szerveinek helyet adó épületkomplexum is az Alkotmány utca környékén. Sőt mi több, a modern piacgazdaság szervezetei (az iparvállalatok és a kereskedelmi firmák) központjai is nagy számban kerestek helyet maguknak a Lipótvárosban. „Hogy ez mennyire így van, arra nagyon érdekes példa a Dorottya utca - jegyzi meg Pásztor 1940-ben, - melynek 14 háza közül már csak kettő van magánkézben. A többi, még a bérházak is, bankoké és biztosítóintézeteké és egyéb részvénytársaságoké. A József tér 12 háza közül már csak 3 van magánkézben. A Gróf Tisza István-utca Ima József Attila utca) 19 háza közül 4 bankpalota, 5 banktulajdonban lévő bérház, egy banktisztviselők nyugdíjintézetének háza, egy alapítványi bérház és nyolc magánkézben lévő bérház. "19 Belső-Lipótváros többi részére is áll ez. Az 1935-ös adatok szerint a városnegyed 533 épülete közül 97 (18%) volt középület, amely állami vagy vállalati irodaépületként szolgált.20 Belső-Lipótváros zömmel a 19. század végén és a 20. század elején épült ki, így szinte törvényszerű, hogy a magas beépítésű épületek domináltak ezen a helyen: 1935-ben a házak (lakóépületek és középületek együtt) 70%-a volt legalább háromemeletes, a négy- és többemeletes épületek aránya pedig a 40%-ot is elérte.21 Budapest egészéhez képest ezek a számarányok kiugróan magasnak számítottak. A belső-lipótvárosi népesség lakásviszonyairól pedig mindennél többet elmond az a harmincas évek közepéről származó statisztikai adat, mely szerint az itteni lakások kétötödét (42%-át) középosztályi színvonal jellemezte, melyben a lakószobák száma legalább három volt.22 Budapest teljes lakásállományán belül a három- és többszobás bérlemények (és öröklakások) aránya nem haladta meg ez idő tájt a 31%-ot.23 Nem csoda ezek után, ha a soklakásos, legalább tíz bérleményt magukba foglaló belső-lipótvárosi lakóházakban24 a bérleti díjak is magasabbak, mint máshol Budapesten.25 Kétségtelen, hogy 1945 előtt ez a negyed Budapest társadalmilag egyik legexkluzívabb városrésze. Ami rendjén is van, hiszen mégiscsak itt székeltek az államigazgatás csúcsszervei, és ebben a városrészben, a city negyedben foglalt magának helyet a hazai bankok színe-java. A budapesti gazdasági elit lakóhelyi szegregációját dokumentáló 1941-es adatok azonban nem mindenben igazolják azt a korabeli sztereotip képzetet, mely szerint a Lipótváros a hazai (a budapesti) nagyburzsoázia fő (vagy annak egyedüli) fészke lett volna. Lengyel György megállapítása szerint „Lipótváros mint a gazdasági elit lakóhelye korántsem volt annyira 19 Pásztor 1940: 218-219. 20 Budapest épület 1940: 10-11 21 Budapest épület 1940: 8-9. 22 Budapest épület 1940/a: 2-3. 23 Budapest épület 1940/a: 2-3. 24 Budapest épület 1940/a: 58-59. 25 Budapest épület 1940/a: 196-197. 210
