Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
körül. Mi most ezt csináljuk a lovak körül." Egy apró jelenségből kiindulva von le általánosítható következtetéseket és mutat be mélyebb összefüggéseket, igyekszik mindig megragadni a pillanatot, a maga múló voltában; eközben utal az írásában vizsgált témán túl egy világszemléletre, az élethez való viszonyra is. Cikkei a jelen lenyomatai a jövő számára: mozaikok, melyekből összeállítható a világ haladásának iránya, tendenciája. „Azt hiszem, titokban valamilyen »szenzációs riport«-ról álmodtam, melyet folytatásokban közölnek majd a lapok, s nincs különösebb tárgya, csak az élet. Másfél évtizede, hogy ezer és ezer cikkben iparkodom megírni ezt a riportot. Ma sem írok mást, ma sem óhajtok egyebet. "70 b) Jellegében más a párizsi fél évtized soktucat írása. „Olyan primitív életvágy tört ki rajtam, mint egy négeren, aki büntetlenül és akadálytalanul közlekedhet egy fehér városban. Törtem a nyelvet, s ugyanakkor hetykén hadartam; ki törődött volna ebben az állapotban a rendhagyó igék különösségeivel?"71 Ezek a cikkek - mintha csak a hely lucidus szelleme hatna rá - köny- nyedebbek, nagyon sok írás foglalkozik a várossal és annak furcsaságaival, különlegességeivel, talán csak itt fellelhető jellegzetes figuráival, egyben közvetlen előkészítői hazai, újságírói fénykorának, melyben a megfigyelésen és következtetésen túl erőteljes hangsúlyt kap az általa fontosnak tartott értékekhez ragaszkodás és az irónia, mint „hordozó anyag". Egyre markánsabbá formálódik publicisztikai stílusa, és ennek elsődleges jelentősége az lesz, hogy szinte népszerű újságíróként költözik haza. Milyen „ízek és színek" jelennek meg hírlapi írásaiban ebben az időszakban? „Délután átmegyek a Boulevard St. Germainen, az Üdvhadseregnek a háza előtt, egyszerre látom, hogy egy úr megáll előttem, leveszi a cvikkerét, a hasátfogja és úgy nevet. Megfordulok, én is szeretnék nevetni. Vagy százötven ember masíroz az úttest közepén, kedélyes tempóban. Százötven kövér ember. Elöl ment egy, ez volt a legkövérebb, aztán hatos sorokban a többi kövér. Kérdem a nevető urat, egy cingár, pápaszemes hivatalnokot:- Kik ezek? — Ezek a százkilósok klubjának tagjai. (...) Az elnök, aki elöl ment, borzasztóan kövér volt. Nevetett és fújt a kövér arcával, lehetett vagy százhúsz kiló. Mögötte mentek az alelnök, a pénztáros és a felügyelőbizottság tagjai, ezek is voltak vagy száztizenöt kilósok. Aztán jöttek a rendes tagok, jól megtermett százkilósok, többnyire gallér nélkül a nagy tavaszi hőségben, lehettek vagy százan. A legutolsó sorban hat éhenkórász ment, egészen soványak voltak, csak úgy lézengtek a többi mellett, nem hiszem, hogy ezek többet nyomtak kilencvenöt kilónál, talán éppen csak megütötték a százat. Azt hiszem, ezek csak levelező tagok voltak. Most már mindenki csak velük törődött, az emberek leugráltak a járdáról, és nevetve masíroztak velük. (...) A rue de Rennes felől nagy robajjal egy óriási teherautó kanyarodott a menet felé. Mikor a sofőr meglátta őket, ijedten félreugrott az óriási autóval. Menekült, félt, hogy elgázolják."72 Párizs, melyet egy nagy erdőhöz is hasonlított, amennyire táplálék és táptalaj a művész számára, annyira kitaszítottság az ember számára. „A franciák, az igaziak, felfogadták az idegent és utálták. Ez az érzés mély volt, emberi és őszinte. Utálták az idegent, mert féltették barbár szokásaiktól a francia hagyományt, életformát, nyelvet, kultúrát, mert szükségük volt reá, mert a francia népesedési statisztika siralmas, mert kellett az idegen munkás, eladó, felügyelő. Csak az idegen szellemiség nem kellett"73 - írja évtizednyi távolságban ezekről az évekről. Párizs téma és ihletforrás, ugyanakkor a számkivetettség és otthontalanság élményét adja Márainak. Mindaz, amit a franciák kizárólag önmagukat igenlő „szektarianizmusaként" él meg 70 Egy polgár vallomásai. Bp. 1935. 43. 71 Egy polgár vallomásai. Bp. 1934. 200-201. 72 A százkilósok klubja. = Az Újság, 1925. máj. 1. 98. sz. 6. 73 A météque odébbáll. = PH, 1938. máj. 8. 103. sz. 7. 74