Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
a húszas években és a harmincas évek elején, a világ befogadó kitaszítottságává lesz. A szellemi zsongás és eseménydús élet, mely a francia fővárost jellemzi, írásainak, különösen publicisztikájának termékeny lehetőséget jelentettek. Ehhez társul még az, mellyel sokszor élt ezen évek alatt: ha kedve tartja (és lehetőségei megengedik). Olaszországba vagy Londonba kirándul, egyfajta élménygyűjtő, felfedező utakra. Erről az időszakról így ír Simányi Tibornak 1984. szeptember 16-án született levelében: „...akkortájt volt egy Ford T-kocsim (abban az időben inkább különcség volt, mint közlekedési eszköz), azzal jártuk a Riviérát. Az út legtöbbször Monte-Carlóban végződött, ahol elvesztettem maradék kevés pénzem, és aztán aggályosán kellett számolni a benzinkészlettel a visszaúton. A francia szellem, ízlés, irodalom tiszteletében nevelkedtem, és megbecsülésem a francia szellemi színvonalat illetően vén koromban sem változott; de meg kell mondjam, a francia emberséggel soha nem tudtam szinkronizálni, és talán soha, sehol nem éreztem magam olyan idegennek, mint az években, mikor Párizsban éltünk."74 „írni Párizsról valami rút csalás egy nagyszerű kedvessel szemben, akivel eltöltőd a napot s az éjszakát, hogy az egyedüllét egy ellopott órájában fóljegyezd mámora szavait, sikolyait... Az irodalmár megbukik a város előtt; az ember lélegezni kezd. A világ örök, nagy élménye ő, fekete, sárga és fehér népek csodálatos Mekkája, ahol mindenki kényeztetett vendég. Nehéz beszélni róla, valami önző szemérem tiltja, hogy feltakard csodálatos teste titkait. És mégis: más, mint a legenda róla; másabb, csodálatosabb, egyszerűbb, tökéletesebb. Párizs egy nyárspolgári város. "75 Számos helyet fedez fel, és kötődni kezd törzshellyé váló kávéházakhoz, kiskocsmákhoz. Ilyen színes és kultikus hely volt pl. a Döme kávéház, mely jelentős „magyar forgalmat" bonyolított, a kialakult törzsasztalok mellett itt sakkozott pl. Tihanyi Lajos Károlyi Mihállyal. Mindent meghallgat és megnéz.76 így jut el 1925-ben a spiritiszták világkongresszusára, ahol nem csupán a kiállítást tekinti meg és előadásokat hallgat, hanem készít egy interjút Conan Doyle-lal, Sherlock Holmes „atyjával"77, de egy évvel korábban nyomon kíséri az olimpia eseményeinek alakulását is78, vagy éppen meglátogatja Succit, az éhezőművészt, aki ráunva a koplalásra és begyűjtve a mutatványáért járó összeget, abbahagyta az éhezést és a városból is elutazott.79 Publicisztikájában megjelennek kora fontosabb történelmi személyiségei vagy (színtől függetlenül) a diktatúra természetének feltárása is.80 Lányi Gyula grafológiai tanulmánya találóan vázolja fel az 1928-ban hazatért író portréját: „A legmagasabb műveltséggel bír: minden irányban tökéletes ismeretekkel rendelkezik. (...) Közvetlen keresetlenséggel juttatja kifejezésre gondolatait, így is nagy műveltsége biztosítja számára a legjobb stílust. A magyar nyelv klasszikus mestere. "81 74 Kedves Tibor! Márai Sándor és Simányi Tibor levelezése 1969-1989. Bp. 2003. 193. 75 Párizsi napló I. A város. = Kassai Napló, 1923. szept. 24. 216. sz. 9. 76 A Kassai Napló egyetlen külső munkatársának sem jelent meg annyi cikke, mint Márainak 1925-ig. 77 Újság, 1925. szept. 15. 53. sz. 5-6. 78 Pl. Pillanatfelvételek az olimpiászról. I. = Az Újság, 1924. jún. 3.107. sz. 9. 79 Sued, a híres éhező. = Újság, 1925. jan. 3. 2. sz. 6. 80 Mindez később múltba fordulás, értékszemléletéből következően nosztalgia és értékőrzés lesz egyszerre; publicisztikája Pesti Hírlappal fémjelezhető időszaka, Kosztolányi helyén és követőjeként pedig az addiginál is letisztultabb, csiszoltabb nyelvezettel válik az életmű helyenként más jellegű, hangsúlyú és stílusú részévé. 81 Lányi Gyula grafológiai tanulmányai. Ki kicsoda? = Újság, 1930. aug. 10. 181. sz. 16. A fentieket természetesen napi szerkesztőségi kapcsolat alapján is lejegyezhette a szerző. Az elemzés érdekessége (személyes élmény vagy grafológiai elemzés alapján?), amit Márai egyéniségéről ír, s amelyet valószínűleg meglehetősen kevesen tapasztalhattak meg ebben a formában: „Nagyon sok emberrel 75
