Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - „Mostanában megtanultunk álmodni a jövőről” (Ailer Piroskával Rigó Róbert beszélget)
val egy a mostanihoz hasonló helynek megmaradni. Vagy talán még jobban azzá válni. Az egyetemmé válás és a doktori iskola létrehozása, a mi tudományos munkásságunkhoz kapcsolódóan, a saját oktatói, kutatói utánpótlásunk biztosítása, és egy magasabb tudományos szint elérése érdekében meghatározó fontosságú. A mi egyetemünkből nem lesz tudományegyetem, az egy egészen más műfaj, amiből van négy az országban, és valószínűleg elég is. Ez egy nagyon praktikus egyetemmé tud alakulni, de vannak olyan tervek is, amelyek azért egy kicsit messzebbre mutatnak. Berács József professzor most éppen Vietnamban próbál hallgatókat toborozni, mert Magyarországon is léteznek olyan főiskolák, melyeknek vannak külföldi hallgatói, és az is egy színfoltja lehet az egyetemnek. Évek alatt elérhető, hogy legyen itt is nemzetközi hallgatói élet, és hogy próbáljanak meg bennünket is jegyezni egyszer majd nemzetközi szinten is. Berács József kollégánk kifejezetten nemzetközi kapcsolatokkal, nemzetköziesítéssel foglalkozó szakember amellett, hogy akadémiai doktor marketingterületen. Ez a marketinggel szoros kapcsolatban áll, és ő dolgozik azon, hogy elvigye a hírünket távoli országokba, és próbáljon hallgatót hozni, ami persze nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Ahogyan profesz- szor úr mondja, évek befektetett munkája az, hogy nemzetközileg is láthatóak legyünk. És per pillanat még nem vagyunk láthatóak nemzetközi szinten. Ez a nemzetközi porond pedig nagyon érdekes „vadászterület" a hallgatók szempontjából. Vannak intézmények, melyek nem feltétlenül nagyobbak, mint mi, és ebbe időt, energiát fektettek, és most már láthatók, és van néhány tucat külföldi hallgatójuk. Nem hatalmas létszámokról beszélünk, de mégis tudtak idevon- zani hallgatókat. Ennek egyrészről gazdasági hozadéka is van, mert ezek igen jelentős költségtérítéssel működnek, másrészről ez egy brandépítés is, és egy újabb lépcsőfok, hogy ide már külföldről is érkeznek hallgatók.-A beszélgetés végére egy személyes jellegű blokkot terveztem. Az eddigi pályafutásodban elég nagy váltások voltak, hivatásos katonaként kezdtél, aztán fejlesztőmérnök lettél, majd a felsőoktatásban dolgoztál, és most rektor vagy. Mennyiben segítették az előzetes tapasztalatok a rektori munkádat?- Szerintem sokban. A multinacionális vállalati világot személyesen ismerem, mert több mint nyolc évet dolgoztam a Knorrnál különböző pozíciókban. Ennek köszönhetően ismerem azt a nyelvet, azt a gondolkodásmódot, azokat az igényeket, amelyek a vállalati szféra felől jönnek. Ültem én ennek a virtuális katedrának a másik oldalán is, amikor én fogalmaztam meg, mint a vállalat munkatársa, az igényeket a felsőoktatás számára, és amikor rektor lettem, mosolyogtam, hogy most akasztják a hóhért, mert annak idején én is elmondtam, hogy mivel vagyok elégedetlen. Most megadta a sors, hogy tehetek azért, hogy ez jobb legyen. Aztán az ember ezen az oldalon sok mindenre rájön, amit amazon az oldalon sose gondolt volna. A duális képzés kialakításában is benne volt ez a tapasztalat, amikor létrehoztuk, akkor mind a két oldal fejével tudtam gondolkodni, és ez biztosan segítség volt akkoriban. A katonai pályám egy oktatási terület volt gyakorlatilag, abban az időben doktoráltam, és az oktatási tapasztalatok most is segítséget jelentenek. A honvédség is egy nagy állami intézmény, így arról is 120
