Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Gilly Zsolt: A fotós természete
fészkel, az erdős sztyeppek lakója. Gyakran lehet látni faágakon, utak menti vezetékeken rovarokra lesni. Könnyű felismerni zöldeskék tollazatáról. A mesterséges fészekodút április végén foglalják el a szalakóták. A revírfoglalás idején a madarak nagyon agresszívak, gyakran látható a levegőben zajló, „vérre menő" küzdelem a jó költőhelyért. A szalakóták nászidőszakban, a reggeli órákban a legaktívabbak. Május második felére aztán minden tojás az odúba kerül, és a „szülők" felváltva ülnek a fészken. A fiókák június elején kelnek ki, ami ismét csodálatos fotótémát ad. Augusztus végén a szalakótaszezon lezárul, a madarak telelőhelyeikre indulnak Afrikába. A magaslesről nemcsak a szalakótákat lehet fotózni, hanem a vörös vércséket és a seregélyeket is. Igen kedvelt fotós helyszínek az itatok. A Bence által jól megszerkesztett medencék sekély vizében a környék összes állata előfordul. Ki inni, ki fürdeni jár ide. Tavasztól őszig nagy itt a mozgás, egyetlen nap alatt akár 15-20 faj is felkeresi a vizet. A madarakon kívül fotózott itt Bence mókust, gyíkot, békát és rovarokat is. Persze a leglátványosabbak a madarak, a fürdőző szajkók, meggyvágók, seregélyek, cinegék, amint magukról megfeledkezve élvezik a vizet, igazgatják pompázatos tollruháikat. A fotósok másik kedvelt helyszíne a gyurgyalagles. A gyurgyalag Európa egyik legszínesebb madara, és viszonylag könnyen fotózható. Május közepe tájékán érkezik hozzánk, és azonnal birtokba veszi a homokfalakat, ahová fészkét kaparja. Folyamatosan zajlik az udvarlás: a hímek szitakötőkkel, darazsakkal kedveskednek a tojóknak, ugyanakkor viszont kiváló témát is adnak a fotósnak. Július közepén repülnek ki a fiókák, augusztus végén pedig nagy, látványos csapatokba verődve indulnak telelni. Bence a tanyáján kialakított egy ölyvetetőt, ami novembertől februárig a legforgalmasabb, főleg, ha hideg és havas az idő. Ekkor az egerészölyvek szívesen járnak a kihelyezett húsra, sokszor csatáznak is: az éhes madarak türelmetlenül várják sorukat, a még táplálkozók pedig nem szívesen adják át helyüket másoknak. Ezek aztán a jó pillanatok a fotós számára! A legkülönlegesebb fotós les a tanyától távolabb található sasetető, melyet a rétisasok számára alakított ki. Európa legnagyobb ragadozó madara a rétisas, mely költ is a környéken. Nem szereti, ha megzavarják, ezért a megfigyeléséhez, főleg a fotózásához nagy türelem és szerencse kell. A földbe ásott lesbe, a madarak nyugalma érdekében, csak sötétben szabad bemenni. Megfelelő felszereléssel elég jól fotózhatok, mert akár több órán át is egyhelyben ülnek, táplálkoznak, tollászkodnak. Időnként megjelennek varjak, néha hollók is az etetőn. Ilyenkor nem ritka a civakodás egy-egy jobb falatért. Ezeket a leseket Bence saját magának hozta létre a madárfotózás számára, és alakítgatta egyre tökéletesebbé. 2006 óta fotós turizmussal is foglalkozik. Costa Ricán, Brazíliában, Afrikában épített vagy harminc fotós leshelyet, ezek biztosítják az anyagi hátteret saját fotózásához. A fotóturisták azonban nem jelentenek számára konkurenciát, a technikai tudás mellett az egyéni látásmód teszi Bencét kiemelkedővé a többiek közül. 97
