Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Radnótitól Bakáig
a vers helyet kapott Radnóti koszorúja, az Emlék és varázslat és a Radnótitól Radnótiról című válogatásokban is.18 A Radnóti születésének hetvenedik évfordulójára megjelent Válogatott versei népszerűsítő kötet előszava - és így az egész kötet - egyenesen a Fehér virággal kezdődik. Alatta a kötet szerkesztője, Pintér Lajos így folyatja: „Kormos István írta e verset, a Fehér virágot, 1948-ban, s önvallomásában hozzáteszi még a sokak számára különben is tudottat: Radnótiról írta, s a Válászban jelent meg, annak utolsó számában. S egyik utolsó munkája lett a szerkesztő Kormos Istvánnak a Radnóti válogatott versei előkészítése, talán nem is véletlenül, nem jelképtelenül. "19 A válogatott versek ugyanabban a sorozatban jelent meg, ahol annak idején a Fehér virág is először (amikor még volt ajánlása), A magyar irodalom gyöngyszemei darabjaként; ennek sorozatszerkesztője 1954 és 1977 között pedig éppen Kormos István volt. Pintér Lajos őt idéző tisztelgése tehát többszörösen indokolt. (És magam, aki a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár szabadpolcos példányát használom a dolgozat írásakor, tanúsíthatom, hogy a kötet elérte népszerűsítő célját: rengetegen vették ki, olvasták, nagyon sokan jegyzeteltek bele, írtak marginális jegyzeteket a versekhez, húztak alá az előszóban és a kötetvégi életrajzi jegyzetben. Olvasták, használták ezt a kiadványt - és mindenki Radnóti-emlékversként találkozott a Fehér virággal.) Ez az esemény, a mártírhalált halt Radnóti születésének hetvenedik évfordulója bizonyult mérföldkőnek a vers utóélete történetében: ekkor a költő válogatott versei mellett az emlékező kötet (Radnóti koszorúja) is nyitóversként hozta a Fehér virágot, és az ugyanekkor kiadott reprezentatív költői antológia (Hét évszázad magyar versei) is felvette darabjai közé - nyilván nem függetlenül Kormos két évvel korábbi halálától. Ezért nem szerepel a vers az 1966-os első Radnóti-bibliográfiában, míg a második már értelemszerűen tartalmazza.20 A vers értelmezői is hol bevonják olvasatukba Radnótit, hol nem. Beney Zsuzsa éppen 1979-ben nem, ugyanekkor Kerék Imre idézi a Kormos-féle keletkezéstörténetet, viszont elemzésében később eltekint ettől. Kemsei István megemlíti, hogy Kormos vallomása szerint Radnóti ihlette a verset, de azt is hozzáteszi, hogy az első megjelenéskor még Sárközi Györgynek állít emléket az ajánlás, Fűzfa Balázs pedig tanulmánya legvégén, mintegy erre poentírozva írja le, hogy a vers „Radnóti Miklósról szól".21 A legteljesebb értelmezést adó Vasy Géza monográfiájában a vers legfontosabb ihlető forrásának magától értetődően Radnóti Miklós líráját tartja (a Tétova óda, a Virágének és a Két karodban című verseket), hozzátéve, hogy a Fehér virág egy népballadából (Kádár Kata, másik címén A két kápolnavirág).22 Ugyanő foglalkozik már a jegyzetekben az ajánlások eltérésével is. Itt érdemes megjegyezni, hogy Kormos munkássága többször kapcsolódott Radnótival: ő szerkesztette és előszavazta a Radnóti által fordított és átdolgozott Don Quijote több kiadását is (1953, 1955,1959 és 1962), megidézte a költőelődöt a Katalánok című versében, amelyet mint „közéleti" verset említett egy interjúban23, és ahogy Pintér Lajos idézett 18 Radnóti Miklós válogatott versei. Szerk.: Pintér Lajos. Bp., 1979; Radnóti koszorúja. Magyar költők versei Radnóti Miklósról. Szerk.: Z. Szabó László. Bp., 1979. 5.; Emlék és varázslat. Vallomások Radnóti Miklósról. Szerk.: Pomogáts Béla. Bp., 1984.199.; Radnótitól Radnótiról. Szerk.: Z. Szabó László. Bp., 1985. 306-307. 19 Pintér Lajos: Radnóti Miklós. In: Radnóti Miklós válogatott versei. Szerk.: P. L. Bp., 1979. 5-7. 20 Radnóti Miklós. Bibliográfia. Szerk.: Vasvári István. Bp., 1966, ill. Radnóti Miklós. Bibliográfia. Szerk.: Nagy Mariann. Bp., 1989. 21 Beney Zsuzsa: Nyitva van az aranykapu. Bp., 1979. 119-124.; Kerék Imre: Kormos István: Fehér virág. Verselemzés. Műhely, 1979. 4. 18-21.; Kemsei István: A líra csomósodásai. Új írás, 1983. ápr. 86-87. és Fűzfa Balázs: Miért szép. Versértelmezések. Celldömölk, 1997. 75-77. 22 Vasy Géza: I. m.: 109-115. 23 Vasmozsár: 181. A Bertha Bulcsú-féle beszélgetésben. 76
