Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Radnótitól Bakáig
szavaiból tudni lehet, Kormos utolsó munkája éppen Radnóti válogatott verseinek szerkesztése lett volna. Mit lehet tehát biztosan tudni a versről és ajánlásáról? 1949-ben Sárközi György emlékének szóló sorral jelent meg, 1970-ben pedig Radnóti Miklósnak szólóval. 1971-től Kormos elhagyta az ajánlást, 1979-től ez mégis újra többször, többféleképpen föltűnik, az utókor szerkesztőinek kedve szerint. Kormos - jelenlegi tudásunk szerint - mindössze egyszer kötötte nyomtatásban Radnótihoz a Fehér virágot, ugyanakkor több interjúban is mint Radnóti-versről beszélt róla, főleg élete utolsó éveiben. Ezek közül érdemes most fölidézni kettőt, amelyekben árnyalja a keletkezéstörténetet. „Lelkifurdalásból is írtam ezt a verset, mert Radnótit egy ugrásra az én szülőfalumtól ölték meg 44-ben'', mondja Csukás Istvánnak egy műsorban24, egy másik alkalommal pedig részletesebben is kifejti ezt: „Nem ismerek költőt, aki közel született volna a falumhoz. Van egy fóldim ugyan, Radnóti Miklós, aki úgy lett fóldim, hogy ahol én születtem, őt ott ölték meg. Amikor Győrből megyek a falumba, akár vonaton, akár autón, akár gyalog, vagy akárhogyan, mindig elmegyek az abdai sír mellett, ahol Radnóti Miklós nyugszik. O is persze a nagy elődök közé tartozik. Nagyon fiatal voltam, amikor egy versemet az ő emlékének szántam, egy kis verset. Sokan azt hitték, hogy ez szerelmes vers, hogy egy halott lányról szól, mert nincs ajánlása, nincs alcíme a versnek, de Fehér virág című versem ennek a tiszta, nagy költő emlékének szántam. "25 26 Ebben a Kormos-emlékműsorban a költő fontos tényt rögzít egy félmondatban: „nincs ajánlása, nincs alcíme a versnek". Ezt a költői szándékot hamisítják meg a vers azon újra- közlői, akik ajánlást kanyarítanak a vers fölé. Az ajánlás ugyanis azáltal, hogy irányítja az értelmezést, korlátozza is azt, csökkenti az olvasási lehetőségek számát. Úgy ad plusztartalmat a vershez, hogy közben másokat el is vesz tőle. Persze az is igaz, hogy nyilatkozataival maga Kormos is irányította az értelmezést. (Mint ahogy a fenti vallomásban itt is tette, amikor megfosztotta a verset a „halott lány emlékére" olvasattól.) De ez talán már csak az az önmítosz, amit a sok újramondás alatt saját maga felépített. És amit meglehet, hogy Vas István indított el: nem lehet tudni, hogy mikor adta Kormosnak a Radnótitól kapott könyvet, de nem elképzelhetetlen, hogy Vas István értelmezte először Radnóti-emlékversként a Fehér virágot. Talán éppen az okozat, az ajándékozás szülte meg végül az okot, Kormos Radnóti-narratívájának kikristályosodott változatát. Bárhogy is történt azonban, érdemes elfogadni Lator László véleményét, amely szerint az, hogy Kormos a verset előbb Sárközi György emlékének ajánlotta, később pedig mindig Radnótinak, szóban és írásban is, egyáltalán nem elítélendő: „Én ezt nemcsak hogy nem tartom titkolandónak, hanem rendkívül jellemzőnek tartom Kormosra, nem volt ez hűtlenség, ő egy időben Sárközinek gondolta ezt a verset, máskor meg Radnótinak, vagy akárkinek. O maga sem kételkedett ebben, az ő mítoszai, az ő legendái alakot öltöttek, és hirtelen elkezdtek élni az ő tudatában is. Nem emlékezett ilyenkor arra, hogy ez a vers megjelent, nem gondolta, hogy ellenőrizni lehet, hogy S. Gy. dedikációval jelent meg. Attól a pillanattól fogva, amikor azt gondolta, hogy Radnótinak írta ezt a verset, Radnótié volt, hogy mit akart ezzel a verssel, később tervezte meg."2b * 24 „Mint megdőlt, régi sírkő". Kérdező: Csukás István. Magyar Televízió, 1978. nov. 14. Rendezte: Eck. T. Imre. In: Vasmozsár, 231-252. 25 Lírai riport Kormos Istvánnal. Magyar Televízió, 1977. okt. 26. Rendezte: Huszárik Zoltán. In: Vasmozsár, 209-225. 26 Albert Zsuzsa: I. m. 77
