Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Orosz István: Arany János variációk (vers)

Mellhúsát (ha nagyobb) szépen lemetéled a csontról, Megtöröd a derekát s elejét nem bántod azontúl,

Ámde farát, hosszába, megint háromra metéled;

Mindezt jó késsel, hogy húst, bőrt össze ne nyizbálj!

Nyúlj le a torkán, csusszantsd le karod könyökig vagy vállig egészen, kásás, langy nyirok és lepedékek közt tapogasd jól ki, ahol kezdődik a gyomra, mélyebbre, ha bírsz még (átnyomakodva a trutymón) nyúlni barátom, tedd azt, fogj rá, ragadd meg a bélt, húzd kifelé, de ne rángasd, meglátod olyan lesz így is, mint hogyha magától fordult volna ki csak.

*

Sokan szeretnék a hazát:

De gyűlölik minden fiát,

Ha népszerű alkalmakon Oly nagyot, mint ők, nem kiált.- Szívedben, bátyám, ott parázslik a hoszerelem szép tüze.- Lobogna is, de minden másik fia hazámnak tökhülye.

*

Ma hatvankét esztendeje annak,

Mikor engem megtettek Johannák,

Esztendeim hát bövibe' vannak Nem sok időt Ígérek magamnak.

Hatvankét éve, hogy lett belőlem Pista, tele van már velem mindenféle lista, csurig vagyok én is már saját magammal: ennyit élni együtt egy ilyen alakkal!