Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Fried István: A „rejtélyes költő” – ahogy Németh László látta
Fried István A „rejtélyes költő" - ahogy Németh László látta „A nyugati hatást keleteurópai író kétfélekép emésztheti meg: vagy úgy, hogy annak a valódi természetéhez képzi hozzá magát, vagy úgy, hogy csak a rázkódtatást kapja meg Nyugatról, s ami felülkerül: a maga mélyebb természete; keletibb lesz, mint nélküle lehetett volna. "3 Amikor 1936-ban Németh László Kecskeméten, a Katona József Társaságban felolvasta értekezését a „rejtélyes költő"-ről1 2 3, már világossá vált, hogy irodalmi helyét, műveinek irányultságát és művelődés-eszménye természetét a Nyugattal, konkretizálva: Babits Mihállyal szemben3 kívánja meghatározni, érvényesíteni, és általánosan elfogadottá tenni. Ennek a törekvésnek, amelynek döntő pontján majd a Kisebbségben - vázlatos - irodalom- történeti áttekintése jelenik meg, egyik állomása az, amit Katona Józsefről előadásában körvonalazott, meg az, ahogyan Katonát később beállítja abba a szembesítésekkel, ambivalenciákkal rétegzett elgondolásba, amelynek egyik fontos, nagy vitát kiváltó tézise a „mélymagyarság" kritériumának körbejárása volt. Aligha kétséges, Németh hová sorolta Katonát, kivel látta-láttatta ellentétes párban (Kisfaludy Károllyal). Az azonban inkább elgondolkodtató, hogy ekkor és a későbbiekben inkább Berzsenyi és Csokonai sorsával, magatartásával, értelmezésének általa adott változatával példázza a „nemzeti" gondolkodás elszalasztott, mert a háttérbe szorult esélyeit; Katonáról ugyan nem feledkezik meg, de nem is tér vissza hozzá újabb elemzéssel. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, már itt, a bemutatandó írásban megfogalmazza egy másfajta Katona-olvasás célszerűségét, egy eddig nem méltatott drámaírói sajátosság jelenlétét a Bánk bánban, egy ki nem élt, mert ki nem élhető élet messzire mutató tanulságait, nem utolsósorban azt a magányra ítéltséget emeli ki, amely nem csupán az életrajzi adatokból, hanem magából a drámából olvasható ki: hiszen a Bánk bán egyik megkülönböztető meghatározójának véli azt az éles szemmel észrevett, szerepalkotói írói módszert, miszerint „az emberek benne [mármint a Bánk bánban] nem egymással, hanem egymás mellett beszélnek. Nem a monológok számára célzok ezzel, hanem arra, hogy a szereplők itt még a párbeszédekben is monologizálnak." Ilyen módon elképzelhetővé válik Németh László szerint, hogy életrajz és dráma nem pusztán össze-, hanem egymásra is olvasható, a Katonában rejtve dúló érzelmek a Bánk bánban törtek volna ki, kaptak dia- logizálva (ami azért elkerülhetetlen egy drámában) érzékelhető formát. „Egy nagy ember: nagy szenvedély s műve ennek a szenvedélynek története. Katonában ez a bánki szenvedély ott fortyogott már Bánk bán előtt is." „Mindaz, amit Bánk sistergő indulatáról mondtunk, nem áll 1 Németh László: Kisebbségben. [1939] Bp., 1942,1,59. (Katona József felsorolásokban kerül több ízben elő: Uo., 14., 15., 19., 59., majd e kötetben még: 103., 104.) 2 Uő: A rejtélyes költő. Felolvasás a kecskeméti Katona József Társaságban, in: Uő: Az én katedrám. Bp., 1969, 218-223. Az innen származó idézeteket a továbbiakban külön nem hivatkozom. 3 Vö. tőlem: Németh László—Kazinczy Ferenc—Babits Mihály, in: Uő: Kazinczy Ferenc önképe és üzenetei. Győr 2015,149-172. 50
