Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Parasztok és cívisek a hódoltság jogszolgáltatásában
jogrendszert, a magyar országgyűlések törvényhozását, sőt még a közigazgatás és a jogszolgáltatás írásbeliségének a formaságait is.5 Sokan keresték annak okait, hogy a magyarországi török hódoltság miért nem tudott olyan eredményes lenni, mint akár a szomszédos Balkánon. A rendkívüli katonai túlerőben lévő hódítók évtizedeken át miért nem tudták rákényszeríteni az itteni helyi köz- igazgatásra és jogszolgáltatásra a sok más tartományukban kipróbált és eredményesen működtetett hivatali szervezetüket. Mindezt az eddig jelzetteken túlmenően elsődlegesen azzal magyarázhatjuk, hogy a hódoltsági magyar falvak és mezővárosok igazi feljebbva- lóságát nem Budán és más elajet székhelyén, hanem a királyi magyarországi, illetve az erdélyi kormányszervekben keresték. Földesuraiknak nem a török hűbérbirtokosokat, hanem a tőlük távol élő magyar földesurakat ismerték el még akkor is, ha így gyakorta kétszeresen kellett terheiket leróni. A gazdasági és katonai potenciálját tekintve szertelen módon túlterjeszkedő világbirodalom ezt a tényt idővel még a békeszerződésekben is kénytelen volt tudomásul venni. A magyarországi hódoltságnak ezt a sajátosságát történettudományunk már részleteiben feltárta. Az viszont több, mint figyelemre méltó, hogy a maguk jogi-politikai viszonyai között tájékozottabb magyar főurak már a hódoltság első évtizedeiben felismerték és - bár érthetően más szavakkal - megfogalmazták ugyanezt: „A török országunk egyes részeit ugyan elfoglalta, de inkább csak háta mögött hagyta, mint meghódította. Hiszen saját hivatalait, saját törvényeit behozni nem bírta, s kénytelen eltűrni, hogy azon részek a maguk szervezetében maradjanak, és hogy a maguk alkotmányával éljenek. "6 * A három szomszédos várost a közös sors mellett a közös hétköznapi gondok is több területen közreműködésre kikényszerítették, ezért igyekeztek keresni annak módját, miként lehet legégetőbb ügyeiket megnyugtatóan rendezni. Az egyébként is zaklatott állapotok közepette a szokottnál is gyakoribbak lehettek a közösségeken belüli súrlódások, a háborús körülmények és a természeti csapások miatt gyakori halálozások nyomán pedig az örökösödési viták, kisebb-nagyobb vagyoni sérelmek, garázdaságok, kihágások stb. Éppen ezért nemcsak a közigazgatás, hanem a jogszolgáltatás is kikényszerítette a közös együttműködés keresését és a megbízható keretek kialakítását.7 A téma feldolgozását elősegítette, hogy részben a vitás ügyek gyakorisága, részben pedig azok fontossága miatt - a források nagymérvű pusztulása ellenére - számottevő feljegyzés maradt róluk. A mezővárosok bírói, illetve főbírói már a középkortól a kisebb vétségek, kihágások során személyesen dönthettek, de a komolyabb ügyek elbírálásakor a tanáccsal együtt hozták meg ítéleteiket, határozataikat. Tekintettel arra, hogy a jogi viták során a magisztrátus, vagy annak valamely tagja ismételten szembekerülhetett valamelyik helyi lakossal, ilyenkor a helyi tanács nem lehetett elfogulatlan, és ezért csak kívülálló felek bevonásával ítélkezhettek.8 Ilyen esetekben a szomszédos városokból hívott - ezért convocatus - bíróság döntött. Egy ilyen tipikusnak mondható esetet az egyik körösi jegyzőkönyvben (1639) ránk maradt feljegyzés alapján ismerhetünk meg: „Lett ez mi törvénytételünk három városrul: 5 Hornyik János: 1861-1862. II—III. Majlát Jolán: 1943 és Vass Előd: 1982. 6 Balassa János 1555-ben tett ritka tárgyilagos és pontos megállapítása. Szakály Ferenc: 2001. 401-404. 7 A közigazgatáson belüli együttműködés formáival, kereteivel behatóan foglalkozik: Iványosi-Szabó Tibor: 2014. 8 Schwáb Mária: 1939.25-26. A gyakorlat által kikényszerített eljárási módokat az országgyűlés 1659. Lili. tc.-ben szabályozta. - Érdekes módon Cegléd kora újkori történelmének feldolgozója szerint „A ceglédi, illetve a három húsz-város közös bíráskodásáról a mai napig nincs egyhangú vélemény." Éppen ezért a közös bíráskodásról nem mond semmi érdemit. Vass Előd: 1982. 108. Nem árt megjegyezni, hogy az irodalomjegyzékében Schwáb Mária feldolgozása nem található. 62
